Miért van az, hogy egyik ember igyekszik, hajt, próbál jól teljesíteni, mégsem értékelik, míg a másik alig tesz valamit, mégis folyton dicsérik?

Köszönöm a válaszokat!

Érdekes, valahogy erre a lehetőségre nem is gondoltam.Azt hittem, a múltamban, nevelésemben van az oka annak, hogy eleinte mindenhol szimpatikusnak tartanak, aztán ez valahogy megváltozik, elégedetlenkednek, vagy valahogy kitúrnak, bárhogy is igyekszem.Anyu egyedül nevelt és ő olyan volt, hogy inkább a negatívumokat látta meg bennem, sokat hallottam hogy nem viszem semmire, ez is nagyon belém rögződött, elég bizalmatlan, távolságtartó vagyok, de emellett kedves.Bár valójában fogalmam sincs, milyennek látnak az emberek engem és a munkámat úgy általában.Én amolyan különc "művészlélek" voltam mindig.Nem vagyok egy locsi-fecsi társasági ember.A hétköznapi témák nem nagyon kötnek le, bár hozzá tudok szólni bármihez.Sosem voltam nagy közösségi ember, de minél több negatív tapasztalat ér, annál inkább látom, hogy nincs is szükségem emberek közelségére semmilyen értelemben.Bár csak vállalkozó lehetnék és egyedül dolgozhatnék!