Hasonlít az ember zenei szépségérzékelése a morális jó érzékeléséhez?

-aa- Nagyon jó kérdés.

A neveléshez nyúljunk vissza ebben a kérdésben - hogy alakul ki a morális intuíció, aminek révén a felnőtt ember biztosan tudja, mi a "jó".

Platón, Az állam, 3.könyv:

"A ritmus és a harmónia hatol be legjobban a lélek belsejébe."

"azért a legfontosabb a zenei nevelés, mivel a ritmus és összhang merül alá leginkább a lélek mélyébe, és a legerősebben ragadja meg azt, szépalakúságot támasztva benne; ez teszi a lelket szépalakúvá, feltéve ha valaki helyesen nevelődik, ám ha nem, az ellenkezőjévé. És mivel a nem szép alkotást vagy a nem szép teremtményt a legerősebben a zenében kellően nevelt ember érzi meg és - méltán háborogva - a szépet dicséri és örömmel a lelkébe fogadja, s belőle táplálkozva maga is széppé és jóvá válik; viszont a rútat méltán gáncsolja és gyűlöli már zsenge korában, amikor még nem fogja föl; később aztán, ha az értelme fölébred, örömmel fogadja a szépet, és sajátjának ismeri fel."

Szép stílus, szép erkölcs, szépalakúság, zene, szerelem

SZÓKRATÉSZ: A szép beszéd, a szép hangnem, a szépen rendezett forma, a szép ritmus mind a szép erkölcshöz igazodik; persze nem azt a "szép erkölcsöt" értem, ahogy a bárgyúságot szokták szépítgetve hívni, hanem az igazán szép erkölcsű szellemet."

[link]

Márpedig , hogy mi a jó, azt magából hozza fel az ember - semmit sem ér a felnőttnek, ha könyvekben kell utánaböngészni, mikor, mit kell tennie, ezt teljes jelenlétben egy morális intuícióban kell tennie, magából kell felszabadítania ezt. A nevelés révén alakul ki az emberben, felelőssége óriási ezekben a kérdésekben. Az ember az emberré levést az embertől tanulja.

*

Mindenik embernek a lelkében dal van,

és a saját lelkét hallja minden dalban.

És akinek szép a lelkében az ének,

az hallja a mások énekét is szépnek. (Babits)