Lassan 6. éve szeretem az első szerelmemet, es nem mulik. Szerintetek?

Én is 6 évig igen erős szerelmet éreztem egy lány iránt aki többször elutasított, de barátként viszont akart engem mert belsőleg bírt meg minden. Igazából franc se értette azt a csajt mert a barátnői, barátai, osztálytársai szerint elég sokszor áradozott rólam, de semmi nem volt köztünk. A gyerekkori legjobb barátom is ismeri a lányt, osztálytársak voltak, ő mindent megtett azért hogy összehozzon minket mert tudta mi a helyzet. De a lány mégsem akart. 6 évig szenvedtem miatta, volt amikor már majdnem sírva vallottam neki szerelmet és akár fejre is álltam volna csak hogy tényleg kaphassak tőle esélyt mert tényleg jó volt a viszonyunk meg jól elvoltunk. De ő akkor is nemet mondott. Persze akkor utána berágott rám, napokig nem tartottuk a kapcsolatot, nem írt vissza még msn-en skypeon se értem el, telefonon szintén. Egyszer az utcán láttam őt, odaköszöntem mint ha észre sem venne gyorsan átmentem a túloldalra és elé álltam. Akkor irtózatos módon megbántott és megalázott vagy 10 ember előtt éppen, mindenféle ocsmány jelzővel látott el, és olyanokkal amik közel sem voltak igazak, sőt a legrondább amit akkor tett még le is köpte a ruhámat majd elszaladt. Én akkor köpni nyelni nem bírtam mert annyira meglepett ez a hozzá állása. Páran jól ki is nevettek főleg ilyen 13 évesek. Egy 4 lányból álló baráti kör viszont meg szinte sajnáltak. Én akkor már nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek de szégyenembe lefújtam a találkozót egy baráttal hazarohantam és sírhattam volna mint egy óvodás mert tisztára olyan érzések kaptak el hazafele csak nem akartam a nyílt utcán meg a buszon bőgni. Hazaérve pedig elmúlt ez az érzés és akkor jött a majdnem 4 évig tartó depis, szenvedés miatta. Egy lányhoz se közeledtem, az önbizalmam a béka segge alatt. Persze voltak akkor olyan időszakaim amikor ritkán kimozdultam és akkor aránylag jól is éreztem magam. De a nagy csalódás ami akkoriban ért hogy a gyerekkori haverom elfordult mellőlem és kb minden olyan haver, ismerős akik szintén ismerték a lányt hogy akkor zuhantam igazán össze mert akkor összesen 2 barátom maradt. Akkor már erősen gondolkoztam rajta hogy véget vetek az életemnek, de egy igaz barátnak köszönhetően nem tettem meg végül, hozzá teszem az az igaz barát csak pár hónapos volt akkor még, mert új barátról van szó, de már akkor megkaptam a lelki támaszt. Aztán a nagy szerelmem külföldre költözött végleg élni a szüleivel. Akkoriban már kezdtem lehiggadni és elfogadni a tényt hogy sosem lesz már köztünk semmi.

Végül a élet úgy hozta hogy tavaly megismerkedtem a volt osztálytársnőével akivel nem voltak végig osztálytársak de hallásból ismert engem, és igen csak sajnált, de végül belátta hogy tényleg egy nagyon jó ember vagyok és végül vele összejöttem mert én beláttam hogy vannak más lányok, nők is a földön.Ami a legjobban tetszett hogy az a lány nyomokba se emlékeztetett a régi szerelmemre, ami azét volt jó mert egy nagyon kedves aranyos, szerethető lányt láttam benne amit belátok olyan érzelmes mint én, és pont ez kellett ahhoz hogy szerelembe essek. Nehéz volt tovább lépnem de csak új teljesen ás jellemű emberrel lehetezt megtenni.