Alkoholista, gyógyszerfüggő, drogos lett belőlem 20 éves lány létemre. Mit tegyek?

Pedig neked szakember kéne.

Mi miatt jársz pszichiátriára?

Kezdetnek azért próbáld ki, hogy napi ötször, mindig ugyanabban az időpontban, ízletes, változatos és összetett ételeket eszel, mindig inkább több vizet (nem üdítőt, nem bármit) iszol a kelleténél, mindig időben, fix időpontban lefekszel aludni, ha nagyon nem megy az elalvás, akkor egyrészt gondoskodsz arról, hogy kimerülten ess össze az adott időpontban, és persze előtte két órával már semmi intenzív teendő, sőt, inkább egy megszokott, elalvás előtti rituálé (kialakítása) legyen, másrészt ha lefekszel, akkor tudomásul veszel, hogy ma már senki se lesz okosabb, elég itt feküdni és semmivel se törődni (igen, pont mint aki gatya). Ha az alvásidőd megfelelő (nem mindenkinek kell 8 óra, de érdemes azt próbálni először), akkor már óriási napi előnyben leszel a maihoz képest. Ez és a rendes kaja "varázslatos" lesz, és igazából sokkal kevesebb, ezzel együtt könnyebb teendő, mint az eddigi "önkéntes kemoterápia".

És persze sose ártott, ha nem vársz sokat senkitől. Nekik is jobb, és könnyebben is adnak, meg neked is, mert nincs mihez képest csalódni. Tudom, kicsit zord ez így, de igazából egy nagyon derűs és nyugodt életvitelhez vezet el idővel: a gondokból tényleg csak annyi marad, amennyit feltétlenül muszáj elviselni, annyival meg még boldogul az ember, talán rossz is lenne, ha az se lenne. Nem véletlenül "gond" a tő a "gondoskodás" vagy a "gondolkodás" szóban: a gond igazából építő valami, az utóbbi évtizedekben lett "baj" a jelentése. Tök fölöslegesen, mert arra ott a "baj" szó.

Bulit így ritkábban érzel majd szükségesnek, annál jobb lesz, mert alkalomszerűen már egyfajta ünnep, megfelelő romantikával meg akár fennköltséggel is megtoldva... És inkább a vidámságot, gondtalanságot keresed, messzire elkerülöd azokat, akik nem ezt keresik benne. A szeretet a józanság műfaja, hiányos tudattal nem tud áradni, csak valami összevisszaság marad helyette. Aki józan, az nem a drámát látja benne, hanem valami olyasmit, mintha maga Isten mosolyogna vissza rá a barátaiból, és tudja, hogy ő maga is ilyen most. Senki nem szorul arra, hogy ítélkezzen, minden oké, miért kéne ezt ott és akkor bonyolítani? :)

Szia.

Hogy állsz azóta a dolgokkal?

Tudnék adni javaslatot.