Szerintetek miért Magyarország majdnem a legszomorúbb ország?

Kivancsi lennek milyen statisztika alaplyan mondtak ki ezt... eleg furcsa kerdes lehetett a tesztben: On szomoru?

Nem inkabb az elegedettsegre gondolsz? Mert mi magyarok szeretjuk sajnaltatni magunk es elegedetlenek vagyunk kb mindennel

Hát nem tudom.. már gyerek kortól azt nevelik az emberbe, hogy a magyar milyen szerencsétlen nép. Régen mekkora nagy ország voltunk, mekkora hatalom, aztán a történelem során mindenki keresztbe tett nekünk és mára oda jutottunk, hogy jóformán a kutya nem tudja, kik azok a magyarok. Kb. mi vagyunk az egyetlen nép, akinek szomorú a himnusza is. Más népeknek vidám vagy lelkesítő, arról szól a himnuszok, hogy legyenek büszkék magukra, a szép országukra, stb... a mienk meg arról, hogy mennyit szenvedtünk... azért ez elég gáz.

A kisgyerekeket is folyton azzal stresszelik már óvodás koruk óta, hogy jól kell tanulniuk és érettségizniük, sőt manapság már az sem elég, de egyetemet is kell végezniük, különben nem viszik majd semmire. Aztán ezzel töltenek 12-16 vagy mégtöbb évet... mire a suliból kikerülnek rájönnek, hogy igazából a tanulással semmit nem értek el, mert munkát nem fognak kapni, mert oda a szaktudás számít, a gyakorlat, nem az, hogy hányas dogát írt középiskolában fizikából... És a legtöbb ember ilyenkor kénytelen bármilyen munkát elvállalni, csak hogy ne haljon éhen. És akkor havi 70 ezres minimálbérből tengődik, mert ennyi van. Aztán kiutat ebből nem lát, mert azért legyünk őszinték, nem gyakran van, hogy valaki havi 70-et keres egy helyen, onnan felveszik máshova, ahol majd hirtelen 200-at fog keresni! Szóval eddigre a magyarok nagy része feladja a reményt, hogy lehet ennél jobb is. Végig szívatták az iskolában, aztán akármennyit tanult, a végén kiköt egy teszkópénztárosi vagy hasonló állásban és rájön, hogy az élet sz@r.... na ezek után nem tudom mire lehet optimistának lenni?

Más országokban... mondjuk Amerikában arra nevelik a gyerekeket, hogy te mindent meg tudsz csinálni, az lehetsz aki csak akarsz, csak akarnod kell stb. Nálunk meg épp az ellenkezőjét mondja mindenki, mindegy mennyit tanulsz, gürizel, úgyis megszívod. Ha nem lopsz, csalsz, hazudsz, soha nem viszed semmire. Egy idő után ez az ember agyába beépül és már nem tud tőle megszabadulni. Elhiszi. És ő is ugyanezt tanítja a saját gyerekeinek, a következő generációnak. Ördögi kör. :(

Figyeljétek meg, 2 nap múlva jön a statisztika, hogy mi vagyunk a legjobb ország ebben is és hogy mindenki minket követ.

A viccet félretéve tényleg fura, hogy nekünk sok mindenünk megvan egy szegényebb országhoz viszonyítva, mégsem tudunk magunkkal mit kezdeni...

Sajnos hajlamosak vagyunk azt keresni, ami hiányzik, és nem azt nézni, ami megvan.

Tudom, hogy ez önáltatásnak hangzik, de nagyon sok nyugati ember arra a kis kevésre is büszke, amire a magyar ember csak legyint, pedig neki abból bőven kijutott (nem anyagi dolgokra gondolok, hanem mondjuk képességre, tehetségre).

Más a mentalitás. Nyugatabbra - jó példa erre a sport - arra épül a képzés, hogy mindenki kihozza magából a maximumot, Magyarországon pedig arra, hogy az, ami benned megvan, mire elég. Nincs ezért igazi törekvés, nincs sikerélmény. Ilyen állóvíz-szerűséget tapasztalok a legtöbb helyen. Én mondjuk jól elvagyok benne, mert nem annyira érdekel az előmenetel és a sikerek, de meg tudom érteni, ha valakit ez lelomboz, és úgy érzi, minden céltalan körülötte.