Úgy gondolom, hogy elpocsékolom az életem. Mit tegyek?

Nem tudom pontosan mikor kezdődött ez az egész de vészesen rossz irányba haladok szerintem. Mióta az eszemet tudom sose volt hobbim. Gyerekként is sokkal inkább magamba fordultam, ezáltal nem jártam semmilyen szakkörre és akkor nem is érdekelt igazán. Na jó, talán a rajz érdekelt volna de a többi gyerek miatt nem akartam menni. Akkor még legalább kerestem iskolán kívül a társaságot, szerettem a barátaimmal lenni de amint elkezdtünk kamaszodni (talán ekkor kezdhetett kibontakozni a dolog) még jobban befordultam és már menni se akartam sehová, azokkal a barátaimmal már a kapcsolatot se tartjuk. Van egy barátnőm akivel már több mint 10 éve legjobb barátok vagyunk, neki mindent elmondtam régebben de 2-3 éve szinte gyökeresen megváltozott ezért most már tényleg nagyon egyedül érzem magam és már vele sincs kedvem lenni. Másfél éve van barátom, egyedül akkor érzem magam kicsit felszabadultabbnak ha vele vagyok.

Ha nem vagyok a barátommal akkor magányos vagyok, rossz kedvű, bezárkózok a szobámba és lehúzom a redőnyt, ki se mozdulok szinte. Ez a nyaram is borzalmas volt mint a tavalyi. Nem járunk nyaralni, nem is sűrűn találkoztam a barátnőmmel így nem voltam sehol... abból állt a nyáriszünetem, hogy felkeltem, reggeliztem és estig csak telefonoztam vagy laptopoztam, aztán fürödtem és aludtam. Ez ment minden egyes nap amit a barátom nélkül töltöttem.

Utálok sportolni, nincs kézügyességem, nem tudok semmilyen hangszeren játszani, nincs kedvem olvasni vagy írni, kissé türelmetlen is vagyok... szóval így nincs semmilyen hobbim. Évek óta keresem de nem találom azt amiben jó lehetek és szeretném csinálni. Nincs semmi olyan dolog amire vágynék, hogy igenis én ezt és ezt szeretném csinálni.

A jövőre nézve sincs különösebben célom mert egyáltalán nem érdekel semmilyen foglalkozás. Volt olyan amikor elgondolkoztam, hogy mit akarok csinálni de az a fellángolás is csak 1-2 hétig tartott és le is mondtam róla mert mégsem akarom. Most lesz az utolsó évem a suliban és baromira lusta vagyok na meg el kéne döntenem, hogy hová jelentkezzek. Valami rövid ideig tartó szakmát akarok elvégezni, hogy mégis legyen valami de utána fogalmam sincs.

Egyetlen dolog van az életben amiről azt gondolom, hogy talán boldoggá tehetne és akkor én is magamra találnék és felfrissülnék, ez pedig a gyereknevelés illetve a gyerekekkel való foglalkozás. Nem óvodában vagy iskolában hanem otthon. Ezért szeretnék nevelőszülő lenni de ahhoz még minimum 6 évet kell várnom az meg nagyon hosszú idő.

Ezzel a semmittevéssel úgy érzem, hogy nincs értelme az életemnek és ebbe fásulok bele. Mit tegyek, hogy kissé energikusabb legyek és érdekeljenek más dolgok?

18/L