Már csak a gimnazisták gondtalanok?

Aki minimálbérért dolgozik, az is élhethet boldog életet, ha jó családja van. És aki keres havi 1milliót, az is lehet depressziós, annak is lehetnek ugyanúgy gondjai, mint a szegénynek.

Úgyhogy szerintem ez nem álltalánosítható.

Én gimiben sokkal kevésbé voltam gondtalan, mint jómunkásemberként. A suli teljesen kikészített most nyugis vagyok, szabad.

Anyagi szempontból szerencsés vagyok, sosem voltak nagy igényeim, de középsikolásként szerintem az embereknek kevesebb pénze van, mintha már van munkája.

Szóval legfeljebb az előttem álló lehetőségeket és a tizenéves csajokat sírom vissza, de nem kívánom magamnak mégegyszer azt az életet.

Na először is, totál összefüggéstelenül írsz és orbitális baromságokat, de ezt most nem fejteném ki, mert napi 5x megteszem általában ilyen kérdéseknél.

Másodszor: a fesztiválok fő célközönsége se most, se régen, se a közeljövőben nem a gimis (középiskolás) lányok lesznek, hanem az egyetemisták és fiatalabb felnőttek.

"Vagy magyarországon maradnak és átvedlenek kiégett, lecsúszott minimálbéren tengődő adófizetőrabszolga pénztárossá-butikossá."

Ha így állnak hozzá a dologhoz, akkor ne is csodálkozzanak!

Amikor egy gimnazista leérettségizik, akkor nincs még szakmája. A szakmához kell egy tanfolyam, de a jobb gimnazisták egyetemre mennek; néha a kevésbé jók is, de ők kevésbé fogják jól érezni magukat ott.

Kérdező, minden életkornak megvannak a maguk problémái. A kamaszok magukat építik fel, a fiatalok az életüket.