Mit gondoltok Medici Katalinról?

Italiában és környékén, akkoriban nem csak a Borgiák mérgeztek, anem amásik nagy reneszánsz család is. Alexandro Medici nagybátyát, Ippolito bíborost is megmérgezték. Ők is védekeztek azonban, a Medici famíliának ekkoriban két hivatásos méregkeverője is volt, Renatus Bianchi és Cismus Ruggieri, lehet, hogy ők intézték el Lucretia Borgiát is. A firenzei Medici kereskedőfamília – a bankár Fuggerek mellett – az első „kapitalista” család volt, amely vagyonában, hatalmában az „isten rendelte” királyokkal szemben egyenrangú félként tudott fellépni. A család talán leghírhedtebb tagja – részben persze, okkal – Medici Katalin volt.

Katalin 1519-ben született: már egészséges világra jötte is csoda volt, hiszen anyja, aki neves francia nemes hölgy, apja, Lorenzo, Urbino hercege, egyaránt vérbajban szenvedtek, és nem sokkal születése után, pár héttel, el is haláloztak. Az árva kislány nevelését nagynevű nagybátyja, a már említett Kelemen pápa vette kézbe, és Katalint apácák nevelték, nagy becsben és nagy gonddal. Ő is házasította ki: a szépséges olasz lányt I. Ferenc francia király másodszülött fiához, Henrikhez adta hozzá. (Felkínálta a skótoknak is, de Jakab király szerint túl drága volt a levelezés…skótok.) A fiatalúrnak nem volt ellenére fiatal neje, túl sokat nem törődött vele, mert szeretőjével, a nála tizenöt évvel idősebb Diana de Poirtessel múlatta idejét. Az eszes és nagyon művelt, simulékony lány, amelyben ősei gátlástalan hatalomvágya munkált, elképesztő dolgot művelt: a szende kislány egyszerűen magához ragadta a hatalmat egy teljesen idegen országban. Magához édesgette apósát, aki nagyon megkedvelte, de a metresz Dianea-val is kiegyezett: kerek perec közölte vele, hogyha a királyfi nem nemz neki utódot, a király elválasztja a terméketlen házasságot, és a következő feleség aligha lesz olyan türelmes és megértő velük, mint ő. Henriket a saját szeretője parancsolta be felesége ágyába…nemzett is neki hét életben maradt gyermeket, akikből a három utolsó Valois király lett…Franciaország nem nagy szerencséjére. Mellesleg, jegyezzük meg, hogy a szépséges Diana is igen nagy valószínűséggel mérgezés következtében halt meg. A neves francia régész, Philipe Charlier tanulmányában megállapítja, hogy a királyi szerető a kor híres csodaelixírjét, melytől örök, de legalábbis hosszú fiatalságot remélt, mértéktelenül fogyasztotta. Ez oldhatóvá tett – királyvízben feloldott és gyógynövényes extraktumba rázott, semlegesített – arany, illetőleg arany-klorid volt, márpedig az arany oldható formában, akárcsak a többi nehézfém igencsak toxikus, mind a tünetek, mind a körülmények a subakut aranymérgezést valószínűsítik esetében.

Nem sokkal később a hadvezér és diplomata, Sebastiano Montecuccoli lebukott, mikor megmérgezte I. Ferenc király trónörökös fiát. Mikor a királyfi, szintén Ferenc, szolgáját egy vadászat alkalmával egy forráshoz küldte vízért, a tábornok elterelte a szolga figyelmét, és arzénport szórt a vízbe. A trónörökös halála után persze a szolgát azonnal kínpadra vonták, aki kétségbeesetten tett terhelő vallomást a vezérre. Montecuccolit elfogták, és motozás után ugyanolyan állagú arzén-oxidot találtak nála, mint a kulacsban. Így a szolga megúszta, a király viszont négy lóval tépette szét Montecuccolit (a háború financiális nehézségeire tett kifejezésével örök hírnevet nem ő, hanem leszármazottja, Rajmundo Montecuccoli fog nyerni). Azért tette, hogy a király kisebbik fia kerüljön trónra, akit apja nem különösebben szívlelt. Érdekes, a szende kislányt ekkor még senki, még álmában sem gyanúsította. Így II. Henrik lett a király, és Katalin a királyné. Türelmesen kivárta, míg a szerető megöregszik, és magához édesgette hites urát is. De 1559-ben II. Henrik - ahogy Nostredamus megjósolta, és ebben nyerte el máig érő hírnevét – egy lovagi tornán szenvedett balesetben életét veszítette: törött lándzsa faszilánkja fúródott a szemén át a fejébe, megsértve az agyállományt. Az udvari orvosok több halálraítéltet soron kívül szétvágtak, hogy a királyon végzendő életmentő műtétet gyakorolják: a kor színvonalán az is bravúr volt, hogy a lándzsahegyet sikerrel kioperálták, de természetesen akkoriban ilyen (bármilyen…) agysérüléssel és a fertőzéssel szemben tehetetlenek voltak.

Tehetségtelen, kedélybeteg fiai követték a trónon: II. Ferenc, IX. Károly, III. Henrik. Utolsót egy merénylő szerzetes az illemhelyen ülve szúrta le: a homoszexuális Henrik rezignáltan vette tudomásul, hogy hasonlóképpen hal meg, mint saját keresztapja, akit egy várostrom alkalmával egy bokor tövében kuporodva lőttek le. Helyettük azonban lényegében az anyakirálynő uralkodott. Nem volt könnyű neki: Franciaország a vallásháború, a pártharcok mocsarába süllyedt, gyengekezű királyok közepette a katolikus és a hugenotta párt főurai rongyokká tépik a nagyhatalmat. Harminc éven át, míg IV. Henrik rendet nem termet és békét nem hoz, a merényletek, a mérgezések, a tőrök, a Szent-Bertalan Éj, a dinasztikus házasságok és a véres fanatikus csaták és várostromok történelmét írják.

Katalin egyre keményebb kézzel számolt le vélt vagy valós ellenségeivel. Előtte Franciaországban nem volt divatban a mérgezősdi, de ő áthozta az itáliai szokásokat. A főúri Guise-família számos tagja méregtől veszett. A hugenották vezérének, Coligny tengernagynak az öccsét, Andeolot, akit a hugenották a „chevalier sans peur” névvel illették, nagy hirtelenséggel, Saintesben, saját ágyában halt meg: természetes, hogy mindenki szerint megmérgezték, csak az a kérdés, hogy Katalin vagy a Spanyol Király, Fülöp volt-e a felbújtó. Másik testvérét, Odet-et bíborosi rangja sem mentette meg a mérgezéses haláltól: Angiában érte a halál, a hagyomány szerint szelleme mai napig kísért a canterbury-i székesegyházban.

A trónkövetelő, Navarrai Bourbon Antal – aki persze, a pártharcokban szintén életét veszti – erélyes és energikus neje, Jeanne is a királyné útjában áll. 1571-ben ő is kileheli a lelkét: elfogadja az uralkodó párizsi meghívását, és öt nap múlva halott. A boncolás tüdőgyulladást állapít meg persze, nem, mintha a halál oka felől bárkinek akkor és az óta is fenntartásai lettek volna. Coligny nem kap mérget: végül a Szent Bertalan Éj vérengzésében veszti életét.

Ahogy Francis Watson fogalmazta meg: „olyan korban, mikor a mérgezés általánosan alkalmazott eszköz volt magántermészetű és politikai célok elérésére, szinte magától értetődő, hogy valamely fontosabb személyiség hirtelen halálát mérgezésnek tulajdonították. A renaissence alatt virágzó egyéb művészetekhez és mesterségekhez viszonyítva az orvostudomány lassan fejlődött. a belgyógyászat egyáltalán nem mutatott fel eredményeket és a belgyógyászat körébe tartozó bajokat a legnagyobb titokzatosság és fantasztikus találgatások ködfelhője vette körül. Ezért érthető, hogy sokszor természetes halálesetek alkalmával is mérgezésre gyanakodtak, míg a tényleges mérgezések gyakran kiderítetlenek maradtak. Tény, hogy Katalin több ízben folyamodott a mérgezés eszközéhez, de áldozatainak állítólagos számát semmiképpen sem tekinthetjük hitelesnek. Az is valószínű, hogy ennek az olasz szokásnak a Franciaországban való elterjedéséért főképpen őt terheli a felelősség…emlékezzünk rá, hogy Katalin és Henrik esküvője alkalmából VII Kelemen unicornis-szarvat ajándékozott I. Ferencnek, amely Mr. Shepard (Odell Shepard brit történész-szerző megjegyzése) szerint : „ gyöngéd célzás lehetett arra, hogy Katalin férje rokonságával szemben bizonyára nem fogja az ő családjában szokásos módszereket alkalmazni – vagy arra, hogyha mégis megtenné, legalább nem éri őket felkészületlenül.” (az unicornis szarvát, legalábbis, aminek a narválagyarat hitték, a középkor emberei univerzális csodatévő szernek, minden méreg ellen hatónak hitték)”

Shepard mellesleg ezt írja: „családja még Olaszországban is híres volt arról, hogy milyen gyakran alkalmazott mérget és arról is, hogy tagjai ugyanolyan gyakran haltak meg méreg által – talán azért, mert ez az eszköz a családon belül is használatos volt. I. Cosimo, palotájának híres laboratóriumában, amelybe rajta kívül senkinek sem volt szabad belépnie, állítólag mérgek előállításával foglalatoskodott. Cosimo fia, akinek számára Andrea Bassi az unicornisról szóló könyvet írta (már megint az unicornis…) nagy kínok közepette, ismeretlen okból halt meg, éppen úgy, ahogy tizenöt órával később felesége. Megfigyelték, hogy fivére, Ferdinando de Medici bíboros idomtalannak tetsző gyorsasággal öltözött át, hogy a Cosimo örökébe lépjen.”

Medici Katalin 1589. január 09-én hal meg: természetes halállal. Célját, hogy Franciaországot megbékélje és egyesítse, csak halálában érte el: a protestáns Bourbon Henrik elfogadja, hogy Párizs megér egy misét: katolikusnak áttér, és a franciák elfogadják királyuknak. Nem csoda, hiszen azt hirdette: „azt akarom, hogy minden alattvalóm fazekában vasárnap tyúk főjjön. Nem mert ilyen jóságos ember vagyok, hanem mert tudom, hogy a népnek nem szabadság kell, hanem biztonság és jólét. Ha ők elégedettek, az biztosabban megóv, mint ezernyi testőr”. Naná, hogy később őt is meggyilkolták.