Merjem kipróbálni magam énekesként?
Ehhez szükséges hosszan részleteznem. :)
Tudni kell rólam, hogy irtó lámpalázas vagyok, nagyon félek attól, ha szerepelnem kell vagy ha mások néznek, de szeretnék kitörni ebből az állapotból, mert így a világon semmit nem tudok elérni. És arra gondoltam, hogy amatőr bandák meghallgatásaira kellene elmennem, és akkor talán szép lassan le tudnám győzni a félelmeimet. Én magam is kezdő vagyok (illetve 5 évig jártam zeneiskolába, meg énekből is érettségiztem, de ez nem jelent semmit), de régebben egy bizonyos karaoke-s oldalra jó pár ,,produkciómat" feltöltöttem, és azok miatt viszonylag sokan írtak üzenetet, hogy szívesen látnának/hallanának a saját együttesükben. Ezen kicsit felbátorodtam akkoriban, de eddig nem jöhetett szóba a dolog, mivel én magam vidéki vagyok, a legtöbb ,,felkérés" viszont Budapestről érkezett. De idén ősztől az egyetem miatt mindenképp Bp-n fogok lakni, tehát a távolság már nem lenne akadály.
A kérdésem tulajdonképpen az, hogy szerintetek mennyire van az rendben, ha:
- amatőrként vágnék bele,
- nem vagyok szerepléshez szokva,
- elképzelhető, hogy csak meghallgatásra mennék el,
- rövid távra tervezem (bár nyilván együttesfüggő, hogy hogyan és meddig képzelik el az adott felállást)?
A célom nem az, hogy híres legyek, hanem hogy egy kis önbizalmat gyűjtsek és jól érezzem magam. ^^
Szerintem te is tudod a választ. Nem hagyhatod ki úgy, hogy meg sem próbáltad. Az ilyesmi az, amire később esetleg majd azt mondod: "az élet egyik értelme".
Ez persze nem jelenti azt, hogy könnyű lesz, vagy nem lesznek kudarcaid, de a gyengeségeken lehet javítani. És te tudod, hogy mennyire szeretnéd ezt csinálni, mennyi erőfeszítést ér meg neked.
Próbáld nyugodtan, mit veszíthetsz? :D
Én nem gondoltam magam jó énekesnek, de barátom unszolására belevágtam, és most egész jól tartok. Nem nem vagyok világhírű énekes, de kisebb környékbeli rendezvényekre előszeretettel hívnak :D
Próbáld párszor marha távol, ahol kutya nem ismer. Utána nem bízod a véletlenre, tök jó leszel bárhol, miután meggyőződtél róla, hogy ismeretlen tömeg előtt élvezettel és szeretettel leteszed az asztalra, amit kell. Ha otthon mégis lebőgsz, akkor "senki se lehet próféta a saját hazájában" effektus lesz a háttérben: mindegy, milyen jó vagy, tökfejek, akik azt hiszik, ismernek, mindig várnak otthon.
Az önbizalom nem közönség függvénye, inkább tudásé. A "lámpaláz" sose múlik el, csak az változik (jó esetben), hogyan tekint rá az ember. Izgalommal vegyes várakozásként még akkor is, ha nem biztos, hogy mindent jól tud, vagy rettegésként akkor is, ha teljesen készen áll(-hatna elvileg).
Köszönöm szépen a válaszokat! :)
Utolsó: én ezt nem hivatásként képzelném el, egyszerűen csak nagyon szeretek énekelni, és kipróbálnám magam, hátha egy kis garázszenekarnak pont rám van szüksége ahhoz, hogy rendszeresen próbálni tudjanak. ^^ De természetesen megfogadom a tanácsodat, sajnos tényleg nem tetszhet mindenkinek minden, valahogy fel kell készülni lelkileg az elutasításra is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!