Ha nem interneten élném az életemet akkor nem tapasztalnék ennyi bunkóságot az emberektől?

Interneten is ugyanolyanok az emberek, mint való életben. Csak talán máshogy nyilvánul meg, ha valakinek rossz napja van és nem éppen kedves másokkal.

És persze az is számít, hogy te hogy állsz hozzá a dolgokhoz. Ha mindenben a rosszat látod meg, akkor az embereket is rosszabbnak fogod látni.

Neten nem tudom, mit vársz el az emberektől, miért törődjenek veled? Hiszen nem is igazi barátok.

A való életben több az érzelem,vannak közös emlékek,kötődés a másikhoz.

Neten mégis mit vársz vadidegen emberektől?

Persze ettől még nem kellene bunkónak lenni,de akkor is.

Ismerkedj neten,aztán erőltesd a személyes találkozót.

Amikor jobban megismer vki és kedvel,akkor talán nem lesz akkora paraszt,legalábbis az esély megvan rá.

Netes ismerkedés,meg kapcsolatok olyanok,amilyenek.

Ha nem az interneten élnél virtuális életet, egész más lenne: élnél. A neten nem tudod érezni az írások hátterét, nem látod a tekintetüket, nem tudod mikor hazudik.

Inkább kevesebb kapcsolat, de az valódi legyen. Próbáld visszaszorítani a neten töltött időt. Még egyedül, magányosan is jobb, mint ezek az álkapcsolatok.

Azért az interneten szövődő kapcsolatokat legjobb nem komolyan venni, vagy legalábbis nem arra számítani, hogy az hosszútávú igazi kapcsolat lesz.

Az internetet a legtöbben nem veszik komolyan. Kevés olyan ember van, aki mint te, direkt itt akar kialakítani barátságokat.

Legtöbben odatévednek egy oldalra, fórumra, kis ideig vagy épp egyszeri alkalommal beszállnak a kommunikációba, aztán eltűnnek, mert van sok dolguk az életben és nincs idejük a net előtt ülni. Csak épp érdekelte őket valami téma, vagy épp pillanatnyilag unatkoztak, de aztán ez változott, és már nincsenek sehol. Szóval sose arra számíts, hogy a másik állandóan a rendelkezésedre fog állni, mert úgy talán nnem csalódsz.

Na és a bunkóság... A neten sokkal szókimondóbbak az emberek. De nem is feltétlen. Van,hogy valójában egész másképp viselkednek, mint életben tennék, Mert nincs igazán jelentősge. Vagy csak épp az inkognitóság fenntartása érdekében nem a pontos igazta írják le.

Pl ha magamat nézem... Itt a gyíken ha kérdeztem, nem mindig a valóságnak megfelelő kifejtést írtam a kérdéshez, egyrészt az inkognitó miatt, másrészt pedig azért, hogy minél pontosabb választ kapjak és ne mellébeszélést.

Neten nekem sem áll szándékomban barátságokat, hosszútávú ismerettségeket kialakítani. Ha ezt tenném, akkor találkozni is szeretnék a másikkal. Egy kivétel az internetes társkeresés. Na ott kifejezetten fontosnak tartom, hogy mielőbb találkozzon a két fél, és addig is igazakat írjanak többségében. Azért többségében, mert az inkognitóságot ott is fontosnak tartom addig, amíg nem akar a másik fél találkozni...

Ja meg még annyit, hogy szerintem inkább azok kommunikálnak a neten, akiknek a valós életükben valami gáz van, de amit minden rendben, akkor ők is elfelejteik, vagy legalábbis minimálisra csökkentik a netezét.

Nekem pl. nincs munkám, és ettől már nagyon összetörtem. A családomat nem nevezném családnak, a barátaim pedig nem is a barátaim, mert ha azok lennének, akkor már rég segítettek volna nekem. Tehát egyedül vagyok. De tőlük nem várhatok semmit, nem is kérnék tőlük semmit. Néha viszont jó emberekhez szólni, hát így nekem is marad a net, és értelmetlen oldalakon való hozzászólás, bármi. Így kicsit emberek közt érzem én is magam. De tudom, hogy ennek semmi értelme. Azért nyilván nem veszem komolyan. Ha újra lesz munkám, én is eltűnök...

Itt az emberek a monitorjukkal beszélgetnek, nem a többi emberrel. Üres betűket, szavakat látnak, néha zöld, néha kék háttérrel. És olyan embert képzelnek a mondatok mögé, amilyet akarnak.

Talán saját keserűségüket látják a monitoron vissza.

Egészen mások az emberek a való életben, normálisak, segítőkészek, kedvesek.

Minden, amiben már kicsit is gép van, és úgy gondolják a tudósok, segíti az embereket, az rontja a kötődést, kommunikációt.