Nem tetszik a világ?

Manapság egyre többet gondolkodok el ezen. Nem tetszik a világ mai állapota. 25 éves vagyok, így elég erősen az y generáció közé tartozom, kis eltéréssel. Már 5 évesen találkoztam a commodor gépekkel. Utána 7 évesen lett PC-nk, eléggé rendkívüli dolog volt ez akkor, ráadásul internettel. Az egész életem a számítógép körül forgott, a fiatal éveimet ott töltöttem előtte. Nyilván most már nem örülök neki, mert olyan dolgok maradtak ki az életemből, ami másnak megadatott, ráadásul az érzelmi, szociális skilljeim sem fejlődtek emiatt. De ezen már nem tudok változtatni, így el kell fogadnom.

Emiatt eléggé megvetett voltam az iskolában, középsuliban is. Az emberek fel nem tudták fogni, hogy vannak olyanok (akkor még nagyon kevesen), akik sok időt töltenek el a számítógépekkel. Idővel, 18 évesen egyre jobban elkezdtem leépíteni, nyitottabbá váltam. Azt gondoltam akkor, hogy van választás. De most látom, hogy nincs. A világunk egyre inkább digitalizálódik. Akik leszóltak, hogy basszus mennyi időt töltök el a gép előtt, azok manapság már túlszárnyalnak. A 18 éves koromban kialakult szembefordulás a digitális világgal mára már nem működik. Szándékosan nincs okostelefonom, a gépezést minimálisra szorítanám, de NEM LEHET. Manapság már mindent ott kell és lehet csinálni. Nem tudom elkerülni. Nyilván az életem jelenlegi helyzetéből is fakad, hogy sokat használom. És eléggé elszomorít, hogy egyre inkább digitalizálódunk. A fiatalok már tényleg ott élik az életüket, ask.fm, facebook, instagram. És ez a digitális világ már egyre intenzívebb lesz. A tiltakozásom, szembefordulásom, és a szükségszerű ott töltés miatt elég nagy ellentmondás, és feszültség van emiatt az életemben, amit nem tudok feloldani.