Ti örülnétek, ha a szeretőtök kész lenne találkozni gyereketekkel? (Ennél bonyolultabb sajnos)

Nem szerveznék a gyerekemnek találkozót válás után egy olyan férfival, aki családos, és jó eséllyel nem lesz normális, tartós kapcsolatom vele. Erkölcsi szempontból visszataszító (milyen példát akarsz állítani a fiad elé?), a gyerekkel szemben felelőtlenség, főleg, ha még viszonylag kicsi. Hiú reményt akarsz ébreszteni benne? A téged szeretőnek használó pasit akarod meghatni?

Nem is értem, mit gondoltál ezzel elérni. Az, hogy magaddal kicseszel, mert vársz egy pasira, aki megcsalja veled a feleségét, végignézi, hogy te elválsz érte, de neki eszében sincs ezt érted megtenni, a te bajod. A gyerekedért viszont te vagy a felelős, legalább az ő életét ne vágd még jobban tönkre, ha már az apját elhagytad egy gerinctelen p¤csért.

Csak a tervezett találkozóval kapcsolatban egy "gyerek" szemszögéből:

Szerintem sok múlik azon, hogy milyen körülmények között, milyen "felvezetéssel" zajlik a találkozás, hogy milyen kapcsolatod van a gyerekeddel, hogy mennyi idős a fiad, és hogyan fogadta a válásotokat. Az én szüleim is elváltak, de ennek ellenére nagyon harmonikus gyerekkorom volt - talán azért, mert nem is emlékszem arra az időre, amikor még mindannyian együtt laktunk. Amíg kicsi voltam ahhoz, hogy külön programot csináljak, néha előfordult, hogy találkoztam anyám egy-egy férfi ismerősével (legtöbbször tényleg csak barátok voltak, bár volt köztük olyan, aki udvarolt is anyámnak (szerencsére hiába - csak azért mondom, hogy szerencsére, mert egyszerűen nem volt szimpatikus nekem, nem tehetett róla).

Egyáltalán nem zavartak meg ezek a találkozások, nem keltettek bennem sem jó, sem rossz érzéseket, legfeljebb annyiban, hogy kedveltem-e az illetőt vagy sem. Gondolom, azért, mert így is, úgy is biztosnak éreztem a családi hátterem.

Hogy van-e értelme? Ezt neked kell tudnod. A döntésben biztosan segít, legalábbis abban a tekintetben, hogy ha téged akar, akkor a fiadat is el kell fogadnia, ehhez pedig találkoznia kell vele. Szóval örülnék, mert ha tényleg komolyan gondolja, hogy otthagyja a családját érted, ezt úgysem lehet megkerülni. Az, hogy félsz, természetes, hiszen gondolom, a két legfontosabb emberről van szó az életedben, és ha mondjuk zsigerből ellenszenvesek lennének egymásnak, az probléma, és egyáltalán nem biztos, hogy bármit tehetnél ellene, azon kívül, hogy elfogadod.

Egyébként (bár nem tartozik a kérdéshez) szerintem jól tetted, hogy elváltál, ha úgy érezted, menthetetlen a házasságod, akkor is, ha netán egyedül maradsz (ami ugye benne van a pakliban.)

Ha a párod benne van, és ő kezdeményezi, valószínű hosszabb távra tervezne Veled.

De Te ne erőltesd rá az elején, se a kapcsolatnak, se a gyereknek nem tesz jót.

Én is egy fiús anyukával ismerkedtem meg, ő az elején nem mutatta meg a gyerkőcét, csak a sokadik alkalomra.

Elég nehezen csiszolódtunk össze a gyerkőccel, de ez eléggé különleges eset volt, mert nagyon el volt kényeztetve a gyerkőc a nagyszülők által.

Nem egyszerű helyzet, okosnak kell lenni.