Egy lány segítséget kért önmagával kapcsolatban, mit tegyek?

Az alábbit egy 14 éves lány írta nekem, hogy majd segíthessek neki. Nem másoltam be a teljes szöveget, hosszú volt. Segítséget várok tőletek, mit tegyek? Hozzáteszem a lány nagyon tehetséges, nem bolond, sőt, kifejezetten értelmes, és okos ember!

Sokféle online pszichológiai tesztet kipróbáltam már, de egyiket sem találtam igazán kisegítőnek. Az a baj, hogy nem igazán tudom, hogy mi velem a baj. És ez főleg abból jön, hogy sosem adom önmagamat. Régen, amikor még kisebb gyerek voltam, őszinte voltam, és erre rá is fáztam. Mindig én voltam az, akit a többi gyerek kitaszított, de még nem voltam elég nagy ahhoz, hogy a felnőttek komolyan vegyenek. Ezért idézőjelben megtanultam nem magamat adni. Azt mondom, amit a többiek hallani akarnak, ha tanácsról van szó. Ezzel az a baj, hogy viszont ha felteszek magamnak egy kérdést, már saját magamnak sem tudok igazi választ adni, mert automatikusan azt mondom, amit hallani akarok. Pont ezért nem érzem a határaimat. Nem tudom, hogy mikor vagyok az, akit a társadalom elvár, és mikor vagyok önmagam. Átbillentem, és már azt sem tudom, hogy magamnak igazat mondok-e. Nem tudom, hogy ki vagyok, és ezért a bárki lehetek életet követem. Egyszerűbbnek tartom, ha nem nyilvánítom ki az igazi véleményemet. Emiatt hidegnek és érzéketlennek tűnhetek, ami igazából csak részben igaz. Tényleg nem szeretem, ha ölelgetnek, és puszilgatnak, de nem vagyok képtelen érzéseket alkotni. És bár úgy tűnhet, hogy nem tudok együtt érezni, ez nem igaz. Sokan nem értik, hogy miért szeretem annyira azokat a filmeket, és karaktereket, akik a kedvenceim. Az én kedvenc karakterem gyakorlatilag egy terrorista, akinek a haragja a gyerekkorából fakad. Akiknek szintén ez a terrorista a kedvenc karakterük, azok meg pont azt nem értik, hogy ennek az embernek miért akarok/tudok a mélyére látni. Igen, a legtöbben azért szeretik ezt a karaktert, mert jól néz ki. Ezt meg is értem, nekem is tetszik. De az sokkal szebb, amit a színésze alakít ezzel a karakterrel. Egyszerűen át tudom érezni a helyzetét. Régen mindig őt bántották és nyomták el a nagyobbak, s mikor felnőtt, ez a sérelem megmaradt benne. Én pontosan ilyen fajta fájdalmat érzek. És haragot. Mert ha régen megpróbáltak volna elfogadni, ami egyébként tényleg nem könnyű dolog, mára talán már más ember lennék. Nem vagyok könnyű jellem, elismerem. Sokszor vagyok erőszakos, de mostanában azon gondolkodtam, hogy vajon kicsi gyerekként is ilyen voltam, vagy ez csak mostanra alakult ki, mert senki nem hallgatott és fogadott el? És most már – még én is érzem – egyre jobban kezdek lesüllyedni. Nem szeretnék tovább úgy élni, ahogy most, de nem tudok elmenni. Ezért úgymond álomvilágokban élek. Nem igazán foglalkozok a tanulással és a sporttal, mert a szabadidőmben történeteket alkotok. Leülök, és máris elkezdek fantáziálni, ami nagyrészt a kedvenc filmjeim univerzumában játszódik. Történetet írok egy lányról, akinek a háttértörténete gyakorlatilag az én életem. Rengeteg filmet nézek, és nagyon sokat olvasok. Amilyen életeket képzelek magamnak, viszont sohasem vidámak, vagy csak nagyon ritkák. Mostanában igazából egyre kevesebbszer vagyok igazán boldog, és ez csak akkor szokott megszűnni, ha láthatom az én terroristámat egy filmben. De miután megnézem a filmet, rendszerint felvonulok a szobámba, és sírni kezdek. Főleg azért, mert az a két és fél óra maga a tökély számomra, és miután vége a filmnek, én visszaesek a mostani életembe, ahol semmit sem szeretek úgy, ahogy az van. Miközben sírok, általában eszembe szokott jutni, milyen lenne öngyilkosnak lenni. Eljátszadozok a gondolattal, hogy mi lenne, ha meghalnék, hogy tovább élnék-e egy számomra tökéletes világban, vagy egyszerűen csak megszűnnék létezni? De igazából még ilyenkor is jól tudom, hogy sosem lennék képes megölni saját magamat. Viszont mivel már megfordult a fejemben ez a gondolat, már nem igazán szoktam félni a haláltól. És ez tudom, hogy rossz. Nem vágyok családra, gyerekekre a jövőben, és azt is tudom, hogy nem lenne épelméjű ember a földön, aki igazán tudna engem szeretni. Nem is akarok későn, idősen meghalni, hanem fiatalon, és minél egyszerűbben. Nem akarok betegségekkel szenvedni, hanem például üssön el egy autó, lőjenek le, vagy hasonló.