Temetői "élmények"?

Hány éves vagy?

Elárulom: az egyház meg a vallás leginkább csak üzlet.

Na meg tök mindegy a fószernek, hogy maradványai hol "nyugszanak", mivel már halott.

25 évenként meg kell venni a sírhelyet. Ez bizony üzlet.

A kérdésed elég érdekes. Ha meghalsz és nincs senkid, akkor állami temetésed lesz. Bár őszintén, ilyet nem láttam még, h ráírták a sírra, h bérelhető lesz, pedig sok temetőben voltam már.

Mindenkinek igaza van, hogy valahogy ezt fel kell tartani, és hogy üzlet az egész. Ez teljesen érthető.

De nem mindent magyaráz meg a logika, ha most nem a munkahelyemen lennék, én is leinnám magam.

Érthető a gondolkodásod, viszont abba belegondoltál, hogy ha az örökkévalóságig mindenki sírját megőriznék, akkor párszáz év múlva a Föld nagy része nem lenne más, mint temető? Fájó és kegyetlen dolog, de a temetkezési területek mérete nagyon korlátozott. Egyszerűen fizikailag nem lehet megtenni, hogy mindenkinek örökös sírhelye legyen. (Túl azon, hogy igen, a temetkezés sajnos egy nagyon nagy üzlet.)

Másik kérdéskör, hogy mi marad fenn az emberből? Vajon tényleg csak akkor van értelme élni, ha a sírhelyünk fennmarad? Ha tegyük fel, mindenki sírja megmaradna, és 500 év múlva valaki rátalálna Kiss Jóska sírjára, tudna róla valamit? Attól, mert ott van egy név és egy díszes sírkő, amit már valószínűleg rég belepett a gyom, elmondhatjuk, hogy valami megmaradt belőle, valaki emlékszik rá? Csak mert szerintem nem ezen múlik.

150 év múlva már úgysem lesz olyan, aki emlékezni fog a mostani emberekre. Közvetlenül legalábbis nem. Pár évtized múltán az ember kortársai, ismerősei is mind a temetőben nyugszanak majd, de 100 év múlva már az unokák sem biztos, hogy élni fognak. Hiába lesz meg a sírhelye, hiába van márványba vésve a neve, meg egy szép versike, nem fognak emlékezni rá. Ez kiábrándító és fájó dolog, de így van.

De hogy ettől semmit nem érne az élet? Ez nem igaz. Most nem fogok filozófiai vitát nyitni arról, hogy mi az élet értelme, de meglátásom szerint nem csak az, hogy minél tovább emlékezzenek ránk. Sőt, első sorban nem ez. Az élet értelme, hogy éljünk. Továbbá, hogy azoknak számítsunk, akiket ismerünk és szeretünk. Majd amikor unokáid lesznek, akik ha felnőnek, nekik is gyerekeik, meg unokáik lesznek, vajon ők közvetetten nem a te életed eredményei? Nem fognak már ismerni téged, és a neved sem lesz több egy névnél a családfában. Esetleg fennmarad pár régi családi fotó, amin az ükunokák majd nézegetnek téged, és elgondolkoznak rajta, hogy vajon milyen lehetett ez a régi ősük, milyen ember volt, hogy élt, miket csinált... de ennyi.

Szerintem sokkal többet jelent egy névnél és egy sírhelynél az, hogy az ember mit hagyott maga után. Nem csak a nagy alkotásokra gondolok, de például arra is, hogy milyen hatása volt a környezetére, mennyit tudott adni szeretteinek, meg egyáltalán: hogy élt.