Valaki meghallgatná bánatomat?

Szerelmi bánatom nem hagy nyugodni, ha unatkozol és ráérsz, adnál nekem tanácsot? Mondanál véleményt?

Elég hosszú, el is kezdtem megfogalmazni, de inkább privátban, esetleg skypeon beszélném meg valakivel.

Egy kis ízelítő:

Röhejes a szitu, mégis sírni tudnék, akárhányszor eszembejut, mivel sehogy sem látom benne a logikát. Lehet, hogy privátban is kifejteném, ha valaki ráér és hajlandó végighallgatni, egyszerűen nem hagy nyugodni a dolog. Azért itt is összefoglalom röviden:

A párom édesanyja külföldre költözött az új férjével és meggyőzte a fiát, hogy kint jobb élete lehet, így ő is kiment. Én próbáltam marasztalni, mert józan paraszti ésszel belegondolva kint sem fenékig tejfel az élet, ráadásul nem is beszélte a nyelvet egyáltalán, meg fizikai munkát kapott, amit már itthon sem tudott végezni a válla miatt. Tudtam, hogy ha megműtik a vállát, akkor oda az álom meló, de őt elvakította a pénz. Engem is hívott magával, de be kellett fejeznem a sulit, addig távkapcsolat volt köztünk, pár hetente járt haza. Mondanom sem kell, hogy megromlott köztünk a kapcsolat, pedig már kevés volt hátra a sulimból, de mivel nem is nagyon tett azért, hogy megteremtse a kimenetelemnek a feltételeit (ő erősködött, hogy lesz saját lakása, és kimehetek én is, és majd kint fogunk élni), ezért nem is állt szándékomban utána menni, de úgy voltam vele, hogy ha befejezem a sulit, megbeszéljük a folytatást. És aztán anyós bekavart...

Innen folytatnám, ha tud valaki segíteni.