Milyen visszaemlékezni az elmúlt 50-60 évre?

ó sok minden, igen ... világos, hogy a gyerekkorom boldog volt (bár néha elvert apám), a játszótéren a haverokkal jó volt kulcsos gyerekként (bár egyszer a nagyok egy fához kötöztek, hogy ott elvernek), az ovi jó volt ... ó az első szerelem ... na jó, második, mert az első az óvónéni volt (igaz, hogy a hajam miatt csúfoltak, mert fiú voltam hosszú hajjal, ami akkor még - lássuk be - nem volt divat), aztán az iskola, ahol megtanulható mennyiségű anyagot adtak le, és az osztálytársak igazi haverok voltak (nem is kaptam sok osztályfőnökit, igazgatóit is csak egyszer), nyáron a balaton, ha eljutott a család valamilyen üdülőbe (isten bizony a bátyám törte el a balaton közepén a vihar kezdetekor az evezőt, és nem miattam kellett jönni a vízirendőröknek), és gimiben sem kellett összetörni magunkat ... a kisz-klubban szombatonként dübörgött az aktuális led zeppelin szám, amit a szabadeurópáról, vagy a luxemburgról vettünk fel orsós magnóra qrva szar minőségben (és nem, nem én öntöttem le az alattunk az ablakon nézegető lány osztály tagjait egy vödör vízzel, és csak azért kaptam a következő töri órán egyest töriből(!) mert nem voltam hajlandó elárulni, hogy ki volt az), és a gimi alatti években a balatoni nyarak, ahol rengeteg volt az ndk-s csaj, meg a napsütés, lángos, bambi (és csak egyszer vittek be éjszaka a rendőrségre, mert páran a parton aludtunk (qrva kemény volt a beton, de ez nem elég, hajnalban még gyalogolnunk kellett vissza a másik településről, mert a rendőrkocsira nem adtak retur-jegyet a mocskok), és a főiskolán qrva lazán éltem, bár sosem voltam berúgva azért csak mentem inni a haverokkal, hogy legyen aki visszaviszi őket a piatanszékről hajnalban a kollégiumba (persze kirúgtak a koleszból, mert koedukált volt és betévedtem a lányfürdőbe, kirúgtak a suliból egy évre, mert nem jártam a főigazgató óráira ami csak aláírásköteles volt, és kirúgtak a kiszből aminek mindenki tagja volt, mert kisz-gyűlésen elmondtam, hogy milyen sóhivatal ez az egész kisz szervezet, és semmi értelme nincs, de aztán visszahívtak agitproposnak - úgy tűnik jól beszélhettem kirúgáskor -, de azt meg nem vállaltam, mert nekem elveim vannak, és az elv olyan mint a fing: az ember tartja, amíg tudja), aztán első igazi munkahelyemen beléptem a kiszbe, mert a vezető azt mondta, hogy milyen dolog az .... elvtárs, hogy itt be akar rendezni a dolgozóknak egy klubbot, aztán mégcsak nem is kisz-tag (a munkahelyemről is ki akartak rúgni, de az már a módszerváltás után volt, és az istennek nem jött össze nekik)

mindamellett a szüleimnek volt munkahelye, nem éheztünk, volt lakásunk (később nekem saját is állambácsi segítségével), igaz, nem jártunk külföldre, mert nem volt ami felkeltette volna ez irányú igényünket (mint tudjuk a kínálat határozza meg az igényt, tehát ha nem tolják az arcodba, hogy nyaralj az X tengerparton, akkor nem is akarsz ott nyaralni ... az ilyesmit ma már kevesen értik meg, merthogy a kínálat elborít bennünket mindenből), 50 fillér volt egy gombóc fagyi, amikor pestre kerültem 1 forintot kellett bedobnom a metró bejáratánál, és akár egész nap metrózhattam (azon a két vonalon ami volt, meg a kis földalattin), ja, akkor még tele volt a vidámpark néppel

na, csak így ömlesztve az egészből csak pár szónyi emlék

Nagyon hasonlóak az emlékeim, mint az 1-2-es válaszolónak:) Gyerekkoromban minden nyáron a Balatonon nyaraltunk, Anyám lent tudott lenni velünk 3 hónapig, mert háztartásbeli volt. Apám dolgozott, de hétvégeken mindig ő is lejött. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor voltam külföldön 18 éves koromig: NDK-ban, a Szovjetúnióban, és egyszer Svájcban egy családi ismerősnél. Ott sikerült először menő cuccokat beszereznem, khaki színű Levis farmert, khaki színű felsőt és Adidas cipőt:) Ez a khaki olyan nagy divat volt akkor, aztán volt még a lila-őrület, mikor mindenki, aki magát valamir tartotta, lila-rózsaszín-ciklámenszín kombinációban járt:) Menő volt még a bőr Alföldi papucs meg egy időben a szines kertésznadrág is.

Általánosban ebédszünetben a Madách téri önkiszolgáló étteremben ebédeltem, erre mindig kaptam Apámtól 10 forintot. Abból kijött egy adag virsli mustárral, plusz egy csokikrém tejszinhabbal. De volt, hogy egy stanglit vettem a boltban, mackósajttal ettem, állatira jól lehetett lakni vele (akkor még volt benne anyag!) Kedvenc helyem volt még a kakaóbár, ahol rumos kockát ebédeltem 3 dl kakaóval. Szombaton is volt iskola és munka is, de csak délig. Az iskolai táborok szinte ingyen voltak, természetes volt, hogy a két tesómmal együtt annyi táborra jelentkezhettünk, amennyibe csak volt kedvünk menni. Így voltam Zánkán is, az úttörővárosban. Összességében nagyon nyugodt életünk volt, nem kellett senkinek aggódnia a megélhetésért, mindenkinek volt munkája (sőt, nem dolgozni illegális volt!! KMK = Közveszélyes Munkakerülő)

Egyetem után nem volt gond állást találni, az első helyre felvettek, ahová besétáltam, nem kellett önéletrajz, semmi:) Rendszerváltás előtt egy hónappal disszidáltam Amerikába. A fő okom az volt, hogy nem volt lakásom, és kiszámoltam, hogy a havi 5 ezer ft-os mérnöki fizetésemből mikor gyűlik össze az 1 millió egy öröklakásra. Ott hirtelen szembesültem a kapitalizmus előnyeivel és hátrányaival. Amig otthon éltem, csak az előnyeiről tudtam, az amerikai filmekből:) Takarítőnőként kezdtem, aztán miután sikerült legalizálni magam, már vállalhattam a képzettségemnek megfelelő munkát. 13 év után hazaköltöztünk (férjem nem bírta Amerikát), és addigra sajnos Magyarországból is tiszta Amerika lett...