Félreérthető amit írtam vagy csak én aggódom túl? (hosszú)

Épp elmondani készültem egy fiúbarátomnak (nevezzük Z-nek) hogy összejöttem valakivel de hülyén jött ki az egész és így történt hogy ő elmondta hogy tetszem neki. Nem írtam ezért Z-nek hogy ő is nekem mert hát már volt barátom és nem akartam hogy jobban fájjon neki vagy hogy azt várja hogy mikor szakítunk esetleg és addig ne ismerkedjen másokkal.. Sajnáltam és jobbnak láttam ha nem szólok.

Eltelt aztán 2-3 év, barátok maradtunk Z-vel, még jó sokáig együtt maradtunk a barátommal, de most négy hónapja szakítottam vele.

Nemrég elárultam Z-nek hogy ő is tetszett és még mindig vonzónak találom és hogy azért nem mondtam akkor mikor ő is, mert barátom volt és helytelennek tartottam akkor ilyesfélét válaszolni.

Nem feltétlenül kapcsolat reményében mondtam el neki, - mert hát eltelt pár év és nem valószínű hogy még mindig tetszem neki, meg amúgy is jó messze lakunk egymástól - sokkal inkább azért mert ha fordítva lenne a helyzet én szeretném tudni hogy a másik mit gondolt, és örülnék ha az emberek elmondanák ha tetszem nekik, még ha én nem is vonzódom hozzájuk. Hozzá is tettem hogy gondoltam elmondom, mert azért jó tudni ha valaki vonzónak talál.

Ezután beszélgettünk Z-vel és azt mondta örül neki hogy elmondtam és hogy ő már szerelmes valakibe.

Tehát nem lett belőle kínos beszélgetés, sem pedig dráma, de így utólag aggaszt az a gondolat hogy talán félreérthette amit mondtam és úgy tűnik az egész mintha a barátom mellett rá vágytam volna és amint szakítottunk ráugrottam volna hogy gyorsan megint legyen valakim..

Igaz, hogy tetszett, és ha korábban elmondta volna hogy én is neki akkor talán vele jövök össze, de nem így történt és én tényleg szerettem a párom. Nem akarok csalfa ribinek tűnni.

Bocsánat a sok szóismétlésért