Miért nem kellek senkinek? Miért számít ennyire a külső?

19 éves lány vagyok, másfél hónap múlva 20. Viszonylag alacsony vagyok, és van egy kis fölösleg is rajtam. Az arcom kerek, átlagos. Bár pattanásaim ritkán vannak, mitesszerekből azért akad bőven.

Öt nyelven beszélek, ebből háromból már van felsőfokú nyelvvizsgám, tolmács-fordítónak készülök.

Én kedves, legjobb barátnőm szerint vicces, kissé szétszort, és lobbanékony ember vagyok, és igyekszem minél több embernek segíteni, ahogy csak tudok. A városban, ahol élek, ingyen tartok nyelvi szakkört gyerekeknek. A suliban is mindig odaadtam a házimat másoknak. Csak ugye a külsőm nem túl előnyös, és így soha senkinek nem kellettem. Igyekszem eljárni szórakozni, leginkább koncertekre és színházba szoktam menni, a bárok és diszkók nem az én világom.

Mindig mosolygok, és barátságosan közeledek az emberek felé, de valahogy folyton negatív visszajelzést kapok. Abba beletörődtem nagyjából, hogy sosem leszek szerelmes (mivel az ápoltságon, és a kerek formáimon kívül másom nincs), de azt már nem tudom megérteni, hogy a barátságomat miért utasítják el azok, akik mondjuk attraktívabbak nálam.

Mit kellene tennem ahhoz, hogy legalább azt elismerjék az emberek, hogy egy olyan szürke kisegér mint én is tud vicces, kedves és okos lenni? Mit tegyek, hogy a mosolyomat ne fintorral viszonozzák?