Amikor kimentek a temetőbe a rokonaitokhoz, elgondolkodtok, én is itt fogok feküdni x év múlva?

Van úgy, hogy elmegyek a temetőbe sétálni. Hol ebbe, hol abba. Szoktam azon gondolkodni, hogy az ott nyugvók lelkei vajon hol lehetnek? Máshol? Másik dimenzióban? Újjászülettek valahol?

Kérdésed arra enged következtetni, hogy esetleg félsz a haláltól. A temető egy csodálatos hely. Élettel teli. Túlmutat a jövőn.

A temetőis séták számámra remek meditációs gyakorlatok. Nagyon jükat lehet ott elmélkedni. Imádkozni az ott nyugvókért. Néha megállok egy-egy sír előtt és elolvasom a rajta lévő neveket, évszámokat, búcsú üzeneteket. Én nem félek a haláltól.

Egyébként minnél régebbi sírok között sétálsz, annál megnyugtatóbb érzés tölt el.

Én hiszem a test feltámadását, mint ahogy ezt az Apostoli Hitvallás meg is mutatja nekünk.

A test feltámadása, pedig az újjászületés. Tehát újraszületés. De az, hogy ez a feltámadás jót hoz-e vagy sem a mosttól, jelenlegi élettől függ. Attól, hogy hogyan éltünk, élünk. "És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására."(Egyébként szerintem alapjában véve kétféle újjászületés létezik. A másik az, amikor egy teljesen másik világban ébredünk fel. "Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben".)

Egyébként meg, ha azt akarod hogy jó halálod legyen, akkor keresd meg az ahhoz vezető utat.

"Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.

Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt."

Az Úr áldjon!

Ne félj a haláltól. Mert az egy új kezdet elejét jelzi.