Az normális, ha én sírtam a francia merénylet miatt?
Annyira megrázott a dolog, borzasztóan sajnálom ami történt. Úgy érzem, hogy 12 ember haláláért egy egész országot sajnálok, egy egész országnak fejezném ki a részvétem és kívánom nekik, hogy álljanak talpra, és jelentessék meg az újságot..
Talán azért is lehet, mert ismerek néhány francia embert, egy közülük többet is jelentett nekem, mint barát, és titkon talán rájuk is gondolok, hiszen mind annyira aranyos, értékes emberek. Remélem, jól vannak, rég beszéltem velük.
Bocsi, ez most ide kikívánkozott, semmilyen esemény sem hatott még rám ennyire.
"A tűzzel játszani, jaj, nem szabad"
Ha egy, tetteit felelősséggel vállalni még képtelen gyermek rajzolt volna gúnyos rajzokat, sajnálnám.
De direkt provokáló, elméletileg tetteik tudatában lévő felnőtteken álltak bosszút.
Természetesen nem gondolom, hogy azonos a mérleg két serpenyője, korántsem. Nyilván nem kellene legyilkolni azt, aki bennünket felbosszant...de vajon a karikaturisták, vagy az ő rajzaikkal szimpatizálók belegondoltak egyáltalán, hogy másokat sértegetni, provokálni sem helyes? Őszintén, mit hittek, hogy ezt válasz nélkül fogják hagyni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!