Elképzelhető, ha egy nőnek magasabb végzettsége, esetleg több diplomája van, az hátrányt jelent az ismerkedésnél?

[visszajött az ötös-bötös - és milyen okos.]

Az nem fordulhat elő, hogy kisebbségi érzése lehet, mert kevesebb papírja van? És az meg nem jó a kapcsolatoknak?

Szerintem lehet előny és lehet hátrány is. A magas végzettség önmagában nem sokat jelent, vannak diplomák amik számomra negatív tartalmat sugároznak, míg mások pozitívat, például mérnök, termtud. szakok és, hogy egy humánt is írjak néprajz pozitívak, míg szabadbölcsész, kommédia negatív szakok attól függően, hogy mik a tapasztalataim és az előítéleteim az adott szakra járókkal szemben.

Továbbá a diploma nem elég, intelligencia és műveltség is kell, mert manapság diplomát bármelyik hülye szerez, ha tud seggelni akkor meg pláne. Egy intelligens, művelt nő nagyon vonzó tud lenni diploma nélkül is, egy ostoba a büfészakos diplomájával kérkedő kevésbé. És végül megjegyezném azt, ami a fő probléma a diplomás nőkkel, hiányzik sokukból a szerénység és hatalmas az egójuk, gyakran bunkók, nem mind de nagyon sokan, az egyetemista csajok meg pláne.

A #22-es válaszolóval 100%-ban egyetértek!

Én személy szerint kiakadok attól, amikor valaki úgy definiálja magát, hogy "több diplomás". Sőt, már attól is, hogy "diplomás", mert ez tipikusan azt a primitív szemléletet tükrözi, hogy csak a papír számít, nem a tudás, és pusztán a papír miatt neki kiváltságai vannak... (És ugyebár a tudás minősége, ill. a "papír" megszerzésébe befektetett munka ebből a szempontból lényegtelen, holott a valóságban ezek elég fontosak.)

A tipikus "én diplomás vagyok!!!!" egyén általában büfé-ruhatár szak Bsc-t végzett, és több időt töltött bulizással/divatolással mint tanulással és egy szorgosabb középiskolásnak több munka és tudás áll az érettségije mögött, mint neki a magasztalt diplomája mögött.

Az agyam különösen ott szokott eldurranni, amikor a "két diplomás" egyénről kiderül például, hogy két szakos tanárt takar a kifejezés (félre ne értsetek, semmi bajom a tanárokkal!), sőt olyan véglényt is láttam, aki egy noname főiskola büfészakának a Bsc + Msc sikeres elvégzését (amúgy szánalmas eredménnyel) illette a kifejezéssel.

Amúgy kövezzetek meg, de nekem is számít társkeresésnél a másik fél végzettsége, sőt vagyok annyira "sznob", hogy a KoMédia + esztétika "két diplomás" illető nálam pont olyan esélyekkel indul, mint egy érettségizett...

A #22-es válaszoló szavaival élve, vannak kifejezetten negatív tartalmat sugárzó diplomák. Példának az unokatesómat hozom, aki egy é-mo.-i kisvárosi középiskolában "full 3-as" tanuló volt (magyarul, 10 évvel ezelőtt még egyetem közelébe se kerülhetett volna), most pedig az egyik pesti KoMédia szakot végzi zökkenőmentesen, miközben ideje nagyobb részében részeg, mint józan...

Na, kezdek messzire kalandozni, az a lényeg a fenti kisregényből, hogy diplomával nem jár ész sőt, aki pusztán a (több) diplomás létével kérkedik, az jó eséllyel defektes.

27F

Nekem meg az ilyen általánosító emberekből van elegem mint az utolsó válaszoló.

"mert ez tipikusan azt a primitív szemléletet tükrözi, hogy csak a papír számít, nem a tudás, és pusztán a papír miatt neki kiváltságai vannak.."

Tök jó, tehát az emberek tagadják le a végzettségüket, mert az esetlegesen sérti más önérzetét? Mert aki fősulit/egyetemet végzett az csak is beképzelt, bunkó lehet? Remélem ezzel magadat is minősíted.

Az meg a másik, hogy normális ember nem az alapján ítél meg másokat, hogy milyen szakon végeztek. Most komolyan azt hiszed pl egy mérnöki szakon nincsenek örökké bulizó részeges emberek? Én mérnöki szakra jártam, és tudnék mesélni, tehát ez pont irreleváns, bocs :)

Attól mert valakinek eltökélt szándéka hogy valamilyen humán szakon akar tanulni,, később dolgozni az is lehet értelmes intelligens ember,nem csak az aki pl mérnök, orvos, jogász...(én ismerek is személyesen ilyen lányt, szakmában dolgozik és le a kalappal előtte)

Te papolsz itt értékekről mikor az embert az elhivatottsága, foglalkozása alapján ítélsz meg? Gratulálok, meg is érdemled hogy egyedül légy, ha nálad a a diploma megnevezése ennyire mérvadó!

#25-ös:

Első két bekezdésre reagálva: úgy látszik nem ment át, amire célozni akartam. Nem azzal van baj, hogy valaki diplomás, hanem azokkal, akik telekürtölik a világot azzal, hogy "ők diplomások", és ebből kifolyólag nekik ilyen-olyan előjogok járnak. Pár példa, akár innen a GYK-ról:

"Nem igaz, hogy diplomásként nem találok állást."

"Diplomás nőként nekem csak szőke hercegek fehér lóval jönnek szóba."

"Diplomás emberként elvárható lenne, hogy úgy éljek mint Marci Hevesen, ehhez képest..."

"Diplomás vagyok, ezért kompetensebb vagyok egy kérdés megválaszolásában (aminek amúgy köze nincs a végzettségéhez)."

Éppen azzal van bajom, hogy egyesek ezzel a jelzővel éppen, hogy letagadják a végzettségüket, és például büfészak Bsc-vel is akkora tudományos személyiségnek állítják be magukat, mintha az MTA doktorai lennének... És éppen a beképzelt, bunkó emberek szokták előszeretettel hangoztatni, hogy "kérem, én diplomás vagyok", holott az ő diplomájuk értéke éppenséggel nem éri el egy átlagos diploma értékét sem (és itt a befektetett munkát tekintem értékmérőnek!).

Például orvostanhallgatók között is azt látom (őket oktatom, amúgy én is orvos vagyok), hogy azok a legnagyobb pofájúak arra fel, hogy ők orvosok lesznek, akik amúgy tanulmányilag az évfolyam alsó 10%-ába tartoznak és ünnep nekik egy kegyelem 2-es...

Más: a szakokat nem az alapján hívom büfészaknak, mert ott humán tárgyakat oktatnak. Csak éppenséggel a humán szakokat érintette legerősebben a felsőoktatás "tömegoktatássá" züllesztése, mivel a kisebb egyetemek/főiskolák rá vannak kényszerítve minél több hallgató felvételére (különben lehúzhatják a rolót), és a humán szakokat a legköltséghatékonyabb ilyen célra fenntartani. Miközben demográfiai okokból egyre kevesebb a felvételiző diák, emiatt szinte semennyire se tudnak válogatni a hallgatók közül az intézmények, emiatt a bekerülő sok rossz képességű hallgató törvényszerűen lehúzza a színvonalat.

De a reál szakokat se kell félteni, 5-10 év múlva már sok reál szakon is alibiképzés fog folyni, mert ezeken is évről évre egyre hígabb az emberanyag. Például a jelenlegi 1. és 2. évfolyamot oktatóktól már most hallom, hogy folyamatosan csökkenteni kell a követelményeket, mert különben az évfolyamok 80-90%-a megbukna, annyira tragikus a hallgatók tudása/szorgalma. De "magasabb" szinteken se jobb a helyzet, az egyik intézetvezető prof. konkrétan azt mondta, hogy "már azt is felvenném PhD képzésre, aki egyenesen tud nézni, de már lassan ilyen se lesz".

Már megint kezdek elkalandozni a kérdéstől, de így hátha más megvilágításba kerülnek az általam leírtak.

Átjött amit mondtál, de akkor is fölösleges mentegetni magad leírtad a lényeget: "Amúgy kövezzetek meg, de nekem is számít társkeresésnél a másik fél végzettsége, sőt vagyok annyira "sznob", hogy a KoMédia + esztétika "két diplomás" illető nálam pont olyan esélyekkel indul, mint egy érettségizett..."

Látod skatulyázod az embereket, talán még táblázatot is készítesz? Ha én egy ilyen szakon tanuló lány lennék, és ezt így előadnád nekem, valószínű keresztül néznék rajtad a továbbiakban. Nem az a baj, hogy utálod azt aki a semmire veri magát, hanem az, hogy szimplán egy diploma megnevezésből vagy valamilyen hallgatói jogviszonyból már következtetést vonsz le.

Az meg,hogy valaki diplomásként jobb életre vágyik mint aki letett egy érettségit, azért még nem kéne megkövezni. Szerinted az emberek miért tanulnak tovább általában? Jó, most tekintsünk el az "apuci azt mondta" típustól. Mindenki jobb jövőt akar magának, és normális esetben el tudja dönteni 18 évesen, hogy mi érdekli, mihez van affinitása. Csak az a baj, manapság annyira divatos lett ez a büfé szakozás, hogy mindenki elvárásnak tekinti hogy majd csak mérnököket orvosokat képeznek a felsőoktatásban. Ez úgy hülyeség ahogy van. Érdekes külföldön meg tud élni egy újságíró is, vagy más olyan végezettségű ember akit itthon lebüféznek. Miért?

Be kéne már látni, hogy nem lehet mindenki orvos. De ez még azt sem jelenti, hogy akkor éhen kell halnia kb, vagy tescoban árut tölteni mint az érettségizett társainak....

1. Dehogy mentegetem magam. Valóban vannak olyan szakok, melyekkel szemben előítéletes vagyok. Viszont a való életben meg szoktam adni az esélyt arra, hogy a kiszemelt "bizonyítsa", hogy az előítéletem alaptalan. Magyarul, ha beszélgetés közben az jön le, hogy az illető valóban értelmes és jó indokkal tanulja/tanulta azt, amit (nem pedig azért mert pl. a barátnői is odajárnak, vagy mert csak oda vették fel, de azt se tudja mi az), akkor belátom, hogy megalapozatlan az előítéletem... És sose szoktam direkten kifejezni az ilyen véleményem, ha valaki vonatkerék-pumpáló azt is érdeklődéssel hallgatom :)

2. Amúgy más dolgok alapján is skatulyázok (pl. a miniszoknya, 15 cm-es tűsarkúval és köldökig kivágott felsővel szintén egy skatulya), de szerintem ezzel az emberek 99%-a így van, maximum nem hangoztatja (én se szoktam, de itt névtelenül most fellebbentem a fátylat "szörnyű" titkomról), vagy nem is tudatosan csinálja, hanem "benyomásként" éli meg.

Táblázatot nem készítek, felesleges és túl macerás mert mindig lefagyott az Excel...

3. Szerintem 17-18 évesen sokan nem képesek eldönteni, hogy mit is akarnak csinálni (ami nem csoda, hiszen honnan is tudhatná egy tizenéves, hogy mit csinál a mindennapok során egy atomfizikus, sportújságíró, szoftverfejlesztő vagy éppen egy kardiológus), csak azt, hogy tovább kéne tanulni, mert ugyebár manapság már "ciki" szakmát tanulni.

Éppen ezért rengeteg ember az olyan impulzusok alapján választ, hogy "mennyire hangzik jól" (volt osztálytársam ezért lett andragógus, nem viccelek!), "mindegy csak Pesten legyen (annak idején az osztályomban ez volt a fő szempont!)", "a barátom/barátnőm/haverom ezt jelölte meg", illetve "a nyílt napon azt mondták, hogy ezzel jól lehet keresni (management = főnökképző)" és a kedvencem: "ide könnyű bejutni".

A munkaerő-piaci trendekre, elhelyezkedési esélyekre, vagy egyáltalán arra, hogy alaposan utánanézzenek az adott foglalkozásnak a felvételi tájékoztatón kívül, vastagon tettek... Ez a szörnyű igazság. Később pedig jó részüknek megjön az esze, de akkor általában már túl késő, mert túl sok támogatott félév ment el. És miért? Mert annak idején lusta volt pár napot rászánni arra, hogy utánanézzen pár dolognak.

A példádnál maradva, az újságírók Mo-n is megélnek. A probléma ott van, hogy 100x többet képeznek, mint amennyire igény van. Miért van túlképzés? Mert fentebb leírt okok miatt a főiskoláknak megéri sokat képezni, így sok hely van. Márpedig a bizonytalan diák olyan mint az elektron: mindig a legkisebb ellenállás felé mozdul el (sok hely -> alacsony ponthatár) és bumm, így lesz egy szakból tömegképzés (folyománya az alacsony színvonal) piaci igény nélkül...

Aki valóban újságíró szeretne lenni, az így is ki tud tűnni ebből a tömegből, mivel a többi 99% csak melegedni jár be az egyetemre, nem szívvel-lélekkel csinálja, így komolyabb versenyben gyorsan lemorzsolódnak. Ez a történet viszont a tengő-lengő 99%-ról szól, nem a kivételes 1%-ról.

És a skatulya is emiatt alakult ki, mivel az ilyen szakok hallgatóinak nagyobb része azt se tudja, hogy miért is azt tanulja, amit éppen tanul, "csak így alakult, majdcsak lesz valahogy". Magyarul eddig is sz*rt bele, és továbbra is sz*rik bele az életébe. Viszont éppen amiatt a pár % miatt adok ismerkedésnél esélyt, hátha abba kisebbségbe tartozik, aki valódi céllal tanul ott.

Így kerek?

Igen kerek, és ebben igazad is van. Viszont kár túlcifrázni ennyire ezt, hisz ilyen mindenhol van. Nem csak humán szakra mennek olyan alapon, hogy miért is ne. Az már más kérdés, hogy azt többen végzik el, mint pl egy műszaki szakot :)

Ergó, ha egy 17-18 éves olyan amit felvázoltál, semmi nem változik, ha felveszik egy műszaki szakra akkor is olyan marad, nem végzi el, csak szülők kedvéért van ott stb. Ezért is mondtam, nem az alapján kell megítélni senkit, hogy hova jár/járt. :)

De igen sok dologban igazad van, amit az utóbbi kommentben írtál.