Mi volt eletetek legszornyubb pillanata es a legszebb?

legszörnyűbb, mikor rádöbbentem, hogy hatalmas hibát követtem el és a lelkiismeretem nem hagyott nyugodni sokáig. Most sem.Két ilyen eset volt.

Legszebb? Túl sok van.

1. pl. egy esemény nagyon hosszú ideig zajlott (több órába) és mikor a helységben a háromnegyed vendégsereg lelépett, köztük a családom összes tagja, hátranéztem és a szerelmem még mindig ott volt és megvárt. Onnastól kezdve tudom, hogy Ő az Igazi!

2. egy idősebb férfival hozott össze a sors. Pár éjszakás kaland volt ő csak nekem egy fesztiválon. Az egyik este elmentünk a termál medencéhez lubickolni. Mikor mentünk vissza. Egy lassú dal szólt a színpad felől. Ott a fűben, vizesen, a sátrak közt, a közlekedő emberek mellett megfogta a kezem magához húzott és lassúzni kezdtünk. Meghitt pillanat volt. Mintha tudtuk volna azt, hogy ennek az egésznek holnaptól vége és lehet hogy soha többet nem látjuk egymást. Egy pillanatig még szerelmes is lettem belé.

3. életem legrosszabb időszaka volt. Magányos voltam, kiábrándult a világból, az emberekből, barátokból. Úgy éreztem egyedül lakom ezt a qva bolygót és hogy minden emberben csak csalódok. Ültem a kolesz szobába, szobatársaim valahol buliztak, én pedig ott bőgtem az egyik ágyon melankolikus zenéket hallgatva. Aztán a szobába belépett az én kis angyalkám. Egy olyan barátnőm, akit egészen addig ugyan olyan felszínes baromnak tartottam mint a többi "barátomat". Tudom, hogy valaki odafentről küldte nekem, hogy megvígasztaljon és hogy ne adjam fel az emberekbe vetett hitemet. Azóta csak Angyalkának hívom! :)

4. egy vak fiún segítettem, aki a buszállomást kereste. Mindenki kikerülte, senki nem segített neki, csak én. Mondtam neki, hogy szívesen elkísérem. Ő megfogta a kezemet és úgy kapaszkodott belém, mint aki az életét rám bízná. Utána leültettem egy padra, megnéztem neki a menetrendet, és elbúcsúztam. Ő megköszönte és nagyon hálás volt. Életembe nem éreztem magam annyira felszabadultnak és szabadnak, mint akkor.

5. Egy idős hölgy szállt fel a buszra. Mellém ült, pedig máshol is volt hely. Már a célállomás vége fele meghallottam, hogy erőteljesen szipog. Megkérdeztem tőle, hogy jól van-e? Akkor mondta hogy a férje nagyon beteg és otthon nem sírhat előtte és megy másik városba gyógyszert venni. Adtam neki zsebkendőt, majd kicsit vígasztaltam. Mielőtt leszállt, megfogta a vállamat és megköszönte a kedvességemet és hozzátette, hogy "Soha nem gondoltam volna!" ( ezt bizonyára a külsőmre gondolta, ugyanis tetoválás és piercingek borították akkoriban a testemet ^^) Mikor leszálltam még láttam hogy siet a patikába gyors léptekkel. Akkor bőgve tekertem hazafelé a biciklin.

Nagyon sok van, ezernyi élményt le tudnék írni. Mindig szép pillanat, ha valakin segíthetek és mosolyt csalhatok az arcára, akár csak egy másik mosollyal. Pedig sajnos a legtöbb ember nem érdemelné meg.

legrosszabb, amikor kidobott az első barátom, és jól át is vágott. az fájt a legjobban, ahogy becsapott.

a legjobb, amikor megimsertem a mostani barátomat, és eljutottunk arra a pontra, hogy tudtam, hogy ő az , aki mellett el tudom képzelni a hátralévő életemet.

még jó pillanatok amikor sikerült elérnem a kitűzött célomat, vizsgák stb

de most vagyok a legboldogabb, van egy csodás kapcsolatom, vannak édes cicáim, akik a legelsők, és jó egészsxégnek örvendenek. egyik nagyszüleim is élnek, jól megvannak.

a legszörnyűbb amikor rájöttem hogy az első ember aki iránt éreztem valamit egyáltalán nem viszonozza, meg amikor egy régi baráttal összevesztem és közölte hogy erre ő így nem kíváncsi többet (azóta az elsőt elfelejtettem a másodikra meg rájöttem hogy szükség volt, de azokban a percekben nagyon szarul estek)

a legjobb, a legutolsó szülinapom volt, mert láttam hogy mennyien szeretnek:)

Legszörnyűbb, amikor még gyermekkoromban nagyon megvert anyám.

A legszebb pedig még nem jött el szerintem.

Az még hátra van. :)