Mit lehetne tenni egy 13 éves beképzelt gyerekkel?

Megpróbálom érthetően írni, mert elég zavaros a sztori.

Szóval már több, mint 2 éve jöttem össze a barátommal (Dénessel), és az öcsémnek láthatóan nem tetszett a dolog. Eleinte még kedvelték egymást, de aztán színre lépett a faterom kollégája, aki a barátomnak valamikor a haverja volt. Amikor a kolléga megtudta, hogy a Dénes meg én összejöttünk, a háttérben próbálta keverni a sz@rt. Egyszer az öcsém megengedte, hogy megnézzem az egyik sms-t, amit írt neki a kolléga, és azt írta neki, hogy a barátom hiába csetlik-botlik, én mindent megbocsátok neki, és, hogy ő (a kolléga) már mindent megpróbál, hiába. Ez is pofátlan, de az, hogy az öcsémet mindenki ellen fordítja, és elindította a lejtőn, nagyon zavaró, és nem lehet vele, mit csinálni. Mindig élvezkedik a másik gondjain, és már én sem mesélek neki semmit, mert tudom, hogy ő és a fater volt kollégája mindig kibeszélik a dolgot facebook-on. Emellett a gyerek hihetetlenül szemtelen, és hozzá sem lehet szólni, mert bármit mondunk vagy kérdezünk, mindig az a válasz, hogy : "Semmi.", vagy valami lekezelő, gúnyos válasz, ami biztos kiveri a biztosítékot. Én megértem, hogy ebben a korban nem könnyű, én is voltam gyerek. De a saját anyjával is olyan hangnemben beszél, hogy már én szégyenlem magam, hogy a testvérem. És sokszor az orrom alá dörgöli, hogy nincs munkám, és hiába mondtam neki, hogy semmi köze hozzá, és a saját dolgával törődjön, azt kaptam válaszul, hogy: "dik, Máv", és, hogy "ez aztán a visszaszólás". Most komolyan, mit lehetne kezdeni vele, mert az ész-érv itt, már rég nem ér sz@rt sem. És nem csak a tulajdon családjával viselkedik ilyen pofátlanul, hanem az idegenekkel is. Pl. egy pasi majdnem a falig állt a kocsijával, és az öcsém nem fért el. Szóváltás volt köztük, aztán otthagyott neki egy cédulát a kocsiján, már nem tudom, mi volt ráírva. Nekem is sokszor dumált, hogy a barátaim ide jártak. Mondtam, hogy nekem legalább vannak. De ez sem hatotta meg, jött a feleselés, stb. És a barátommal is számtalanszor eljátszotta, hogy ha a Dénes kezet akart vele fogni, úgy csinált, mintha tényleg kezet fogna vele, majd elrántotta, és inkább a hajába túrt. Undorító egy gyerek. Szívem szerint sokszor felpofoznám, de nem tehetem. Tisztán látszik rajta, hogy azt hiszi, hogy ő a valaki, és nem lehet rávenni, hogy csak próbáljon meg normálisan viselkedni. Mindenre van valami válasza, és elvárja, hogy övé legyen az utolsó szó. Erre tudok egy konkrét példát: ugye, írtam, hogy az orrom alá dörgöli, hogy nincs munkám. Egyszer bejött a szobámba, és mutatta nekem a hirdetéseket:

-Tudod, hogy mi ez?- kérdezte és a kezében lóbálta az újságot.

-Újság, és?

-És tudod, mi van benne?

-Betű.-próbáltam leplezni, hogy már majdnem készültem megfojtani, de előtte már legalább másfél órát vitáztunk és nehezen ment a lelezés.

-Hirdetés van benne. Munka, tudod?

-Tudom, de ha észrevetted volna, jobbára férfiakat keresnek.

-Van benne női munka is, és most nem a heverészésre gondolok.

Szóval "igazán röviden" összefoglalva, ilyen a viszonyunk. És szeretném, ha valaki segítene, mert bár sokszor anyámék is felháborítóan viselkednek, az öcsém viszi el a pálmát, és kibírhatatlan.