Amerikában tényleg kulturáltabbak, és toleránsabbak az emberek?

Nem.

Az amerikaiak nagy része írás és olvasás tudatlan.

Volt egy ismerősöm aki rendszeresen járt ki és ő mondta hogy az egyik amerikai elnökjelölt azzal kampányolt hogyha ő lesz hatalmon akkor minden középiskolából kikerült gyerek fog tudni írni és olvasni.

Ez nem valami nagy kultúra.

És ezek az emberek tele vannak fegyverekkel,géppisztolyokkal amit otthon tartanak legálisan és mondjuk ha te odamész a területére lehet hogy lepuffant mint egy kutyát.Vagy mondjuk egy autós helyzetnél rádudálsz az meg kiszáll és beléd ereszt egy sorozatot.

Nem tűnik valami toleránsnak szerintem.

Vegyes társaság.

Állítólag minden fél percben érkezik egy újabb bevándorló.

De rengeteg könyvet írnak és azokban olvastam történeteket amcsi emberekről hogy milyen optimisták,pozitívak voltak voltak nehéz helyzetekben.És rengeteg csodálatos gyógyulásról van ott olvastam.:)

még jöhetnek válaszok, főleg first- hand

Tegnap a boltban mar a kasszanal alltam (onkiszolgalo kassza) amikor az egyik tisztitoszert levertem es olyan idetlenul esett a foldre, hogy azonnal elrepedt a muanyag es elkezdett kifolyni a cucc. Felkaptam, majd szoltam a boltosnak, hogy baj van. Jott, hozott papirturulkozot, segitett feltakaritani, majd mondta, hogy mindjart hoz egy ujat. Mindezt mosolyogva! Termeszetesen nem kellett kifizetnem a torott termeket. Ez naluk benne van a koltsegvetesben, mint ahogy a lejart, kukara valo cucc is, vagy amit a vasarlo visszahoz mert meggondolta magat. Egy idoben kiprobaltuk az osszes uveges kovaszos ubit, es egyik sem izlett es visszavittuk. Felbontas utan! Hiaba, a hazai izt nehez eltalalni. De volt, hogy visszavittem a blokkot es mondtam, hogy a blokkon levo hus amit tegnap vettem romlott volt. Siman visszaadtak a penzt anelkul hogy kertek volna, hogy hozzam vissza a csirket! Ez mondjuk nem tolerancia vagy kulturaltsag, ez csak egyszeruen mas hozzaallas.

A regi irodam ablaka ralatott egy keresztezodesre. Feknyikorgas, hatalmas csattanas. Latom, hogy a 4-4 savos keresztezodes kellos kozepen ket kocsi osszement. Latom folyik vmi a kocsik alol, meg latom feherlenek a legzsakok.

Varom mikor szallnak ki a soforok. Kis ido eltelik, mindkettobol ket no szall ki. Elindulnak egymas fele, azt hittem csattanak a pofonok, es NEM. Megoleltek egymast. Remegve fogtak egymast es olelkeztek. Nem minden nap latni ilyet. Akkora volt az ilyedtseguk gondolom, hogy a sokk hatasara inkabb szimpatizalni kezdtek egymassal es egymast vigasztaltak, minthogy okolrazassal, anyazassal okolnak a masikat a balesetert.

Legutobb a bankban egy olyan alkalmazott szolgalt ki, aki tele volt fulpiercinggel, tetovalassal meg zselezett goth stilusu hajjal. Rendes, tiszta, vasalt ruhaba volt oltozve es roppant udvariasan szolgalt ki. Mi ez, ha nem tolerancia?

Kulturaltabbak? Nem tudom, attol fugg kinek mit jelent ez. Talalkoztam rengetek amerikaival akik a "honnan jottel-Hungary" parbeszednel neztek butan, "ah, New Zealand", "in Europe? Where is Europe?" valaszokat engedtek el, ami hajmereszto, de nagyon sokszor a valasz olyasmi volt, hogy "Oh, Budapest, beautiful", "Bartok!", "gulyas soup" es hasonlok.

Itt nem foglalkoznak azzal hogy oltozol, hogy nezel ki, mit csinalsz; amig az o eletukbe nem avatkozol bele. Legutobbi hazalatogatasom alkalmaval csak argus, kivancsi nezesekkel talalkoztam egy-egy banki/bolti/okmanyirodai vizit alkalmaval. Mindenki mindenkit ugy bamul, hogy szinte ilyeszto.

#7., +1

Az a bankos példa külön nagyon jó szerintem, mert tényleg nagyon igaz, hogy nem ítélnek a külső alapján.

#5., ezt ugye te sem gondolod komolyan?

Ha érdekel ez a személyes tapasztalat:

Elég régen volt már, mikor talán először jártam az USA-ban (akkor még turistaként), de sosem fogom elfelejteni. Washington DC-ben sétáltam, és még csak azt sem mondanám, hogy eltévedtem, csak megálltam egy sarkon, és nem voltam benne biztos, hogy merre kell menni. Gondoltam húha, most rá kell vennem valakit hogy segítsen, ez biztos nem lesz egyszerű (mivel Magyarországon éltem akkor, ebből indultam ki). A következő pillanatban egy 30 év körüli helyi férfi odajött hozzám, hogy segíthet-e. Nem, nem vagyok csinos lány, sőt még lány sem, szóval nem ezért szólított meg. :D Mondtam neki, hogy melyik szállodában lakom, és hogy tudna-e segíteni, hogy hogy juthatok oda. Azt mondta fogalma sincs hol van (még ő kért bocsánatot), de várjak, megkeresi a telefonján a térképen... Meg is találta, valami 400 méterre volt, de kicsit bonyolultabb volt az út. Neki van GPS-e, szóval mondta, hogy menjünk. Először nem értettem, aztán rájöttem, hogy el akar kísérni. Erre már mondtam, hogy megoldom, nyilván neki is van jobb dolga, minthogy engem vezetgessen. Szóval nagy nehezen lebeszéltem róla, de akkor meg elővett egy papírt és tollat a táskájából, és leírta nekem az útvonalat...

p.s. Nem azt mondom ezzel, hogy minden amerikai ilyen, mivel 300 millió embert nem lehet együtt jellemezni. De egy biztos: ha sétálsz az utcán sokkal több mosolyt fogsz látni mint Magyarországon (és nem azért, mert ott több ember van :D), és ez nagyon jó érzés.

Szerintem attol is fugg,hogy amerika melyik reszen el az ember.En tobb bunkoval talalkoztam New Hampshireben 1 honap alatt mint Floridaban 2 ev alatt.Pedig Fl-ban joval "vegyesebb" a tarsasag.

En ugy gondolom,hogy ha a magyar emberek tobbsegenek nem az terhelne le minden egyes gondolatat,hogy - vajon holnap is meglesz e meg a munkahelyem? hogy fizessem ki a szamlaimat? mit adok a gyereknek enni? nem lakoltatnak e ki az otthonombol? milyen ujabb torvennyel/adoval fog sulytani az allam? stb - akkor otthon is sokkal kedvesebb es toleransabbak lennenek az emberek egymassal.