Úgy érzem, hogy belehalok a szeretethiányba. Hogyan tudnám megszüntetni az érzéseimet? Hogy ne érezzek inkább semmit.

Magamat sajnos nem tudom szeretni, vagy elfogadni.

Én több mindenkit szeretek, még akkor is ha nincs így viszont, de én ettől függetlenül is szeretem őket.

De nem is az a baj, hogy ez van, hanem, hogy mindig ez van a fejemben, pedig nem szeretnék erre gondolni.

De igazából én nem utálom magam, és nem mondom, hogy nincsenek jó tulajdonságaim, de elfogadni több minden miatt nem tudom magam. És sajnos van, amin nem tudok változtatni.

De persze, biztos bennem is van valami szerethető, csak én valamiért nem érzem.

Egyébként értem amit írsz, bárcsak ilyen könnyű lenne.

Igazad van, de valahol azt gondolom ezt is teszem.

Mert ne úgy képzeljétek el, hogy én reggel felkelek, és egész nap ezzel foglalkozom, mert nincs rá időm "tudatosan" ezzel foglalkozni.

Dolgozom minden nap, mellette nyelvet tanulok, aerobikra járok, most kezdtem el egy hétvégi képzést, igaz csak havonta 1 hétvégét érint, de van elfoglaltságom.

De valahogy úgy érzem, hogy ez ott van bennem minden percben, meghúzódik ez a gondolat a háttérben, és hatással van rám, függetlenül attól, hogy tényleg elfoglalom magam, és ritkán van arra időm, hogy csak nézzek magam elé a semmibe.

Most este egy nyilvántartást csináltam, mert holnapra muszáj kicsit előre dolgoznom, most ezzel foglalkozom, de kiírtam a kérdést erről, mert ez is bennem van.