Hogyan élitek túl a kilátástalan életszakaszokat? Mi motivál hogy végigcsináljátok a napokat?

Ismered a Cast Away (Számkivetve)c. filmet?

Én mindig ebbe kapaszkodom, amikor már nagyon átcsapnak a fejem fölött a hullámok: "csak tovább lélegezni, mindig csak tovább lélegezni".

Megoldásnak jó a pszichiáter, és ha ki tudod fizetni, akkor a legjobbak egyike.

Nekem írhatsz. Én hasonló cipőben járok, és nagyon megértelek. Olyan egyedül vagyok, mint az ujjam.

Én nem ajánlok pszichiátert. Az csak begyógyszereztet, aztán még függő leszel.

Te célokra vágysz az életben, legalábbis én így értelmezem a "van mit várni" érzést. Kisebb-nagyobb célok, amikért teszel, küzdesz, és végül eléred őket. Ezek nagyon fontosak, motiválják az embert. Ez rajtad múlik. Te tudod, hogy mit szeretnél, mi érdekel, tehát ezek fényében kreálj magadnak célokat.

Azt írtad "nem bánt senki", pedig hidd el, Te Önmagadat bántod a legjobban. Azzal, hogy magadba roskadsz. Nagyon sokszor volt mélyponton az életem, egyébként most is. De talpra fogok állni, mert az életünkben jönnek mennek az emberek, de egyvalaki a halálomid Veled marad, és az Saját magad. Ezért hát szeretsd Önmagad, próbálj meg fordítottan gondolkodni.

Ne ezen a sok nyomoron ami körülvesz, hanem ellenkezőleg.

Légy hálás mindenért. Mindenért ami körülvesz. Pl köszönöm, hogy van munkám (másoknak ennyi sincs), köszönöm, hogy van ágy amelybe nyugovóra térhetek, köszönöm, hogy van étel, amit ehetek, köszönöm, hogy van kezem, lábam, köszönöm, hogy.... stb.. És hidd el, beindul a gépezet. Az agyad elkezd máshogy gondolkodni, és magadhoz vonzod majd az embereket.

Szeretet és hála. Mindenkit és mindenért.

De írhatsz nekem is nyugodtan, mert nagyon sajnállak, és tudom mit érzel most.

Semmi sem motivál mert céltalan vagyok, nem tudom hogyan tovább. Barátok nincsenek, barátnő nincs, munkahely nincs, unalom és kilátástalanság van. Rossz látni az régi ismerősöket, mindenük megvan ami nekem hiányzik. Nem is tudom leírni az érzéseim. Olyan vagyok mint aki arra vár, hogy kijusson az iskolapadból, végre dolgozhasson és elkezdhesse építeni a saját életét. Huszonévesen csak várok, mert semmilyen tekintetben nem tudok továbblépni, nem tudom mit tegyek.

Régóta így élek, de még élek. Fogalmam sincs mit tartja bennem a lelket, sokszor mondtam már pedig, hogy elég, nem bírom tovább a sikertelenséget, a folyamatos sz0póágat ami mindig nekem jut.

Fogalmam sincs miért élek, de nem kellene ez biztos. Bocsi, hogy ennyire pesszimista lett, belül amit csak én ismerek, így érzek.

2-es: Ismered a jelenlegi pszichiátriai kezelési módokat, vagy csak úgy szórod a világba a baromságokat? Számtalan olyan terápia van, amihez semmiféle gyógyszert nem "mellékelnek". És egy pszichiáter orvos, nem bölcsész. Mindig mélyebb és alaposabb a tudása az emberi testről és lélekről, mint egy pszichológusnak - akinek zöme azért lesz pszichológus, hogy a páciensen keresztül a saját problémáit gyógyítsa - általában igen kevés sikerrel.

Tisztelet a kivételnek.