Mit gondoltok a fogyatékkal élők esélyegyenlőségéről? Mennyire befogadó, teljes életet biztosító a magyar társadalom? Ti mit kezdenétek a fogyatékosokkal?

kezded érteni.

egyik sem valódi jobboldali párt, de nem is ez a fontos, hanem egy mentalitás reprezentáltsága: egy szociáldarwinista rendszerben nem jó gyengének születni.

Adott egy társadalom ami totálisan meg van arról győződve, hogy nála jobb nincs, hogy ez a nemzet a civilizáció csúcsa.

És az egyetlen amit fel tud mutatni, az a gyűlölködés.

Milyen jövőképe van egy ilyen országnak?

1-es te is lehetsz még fogyatékkal élő.

Ugyanis semmi garancia arra,hogy ha egészségesnek születtél,az is leszel egész életedben.

Majd kívánom akkor tőled is vegyenek el mindent!

Ilyen gusztustalan embereknek nem is adnék munkát,akikben semmi társadalmi szolidaritás nincs.

Az persze nem baj,hogy milliárdosok munka nélkül élnek,mert ellenünk nem mersz lázadni,a gyengébbeket pedig könnyebb bántani.

Nem érdemled meg hogy embernek nézzenek!

Rengeteg fogyatékkal élő örülne,ha dolgozhatna,azért cserében,hogy egészséges legyen.

Fogd fel úgy,hogy a te "ezzel adózol azért,mert egészségesnek születtél"

Ha pedig tehetségtelen vagy az egészségesek között az nem a fogyatékkal élők hibája.

Neked is van fogyatékod,úgy hívják empátia hiánya,sajnos ezért nem fognak fizetni soha,el kell keserítselek.

Nagyon sok esetben van az, hogy valakinek Isten valamiből kevesebbet, másból viszont többet adott. Van pl. egy vak kollégám, aki jogász, és fantasztikus memóriája van. Aztán látok autista fiatalokat, akik még egy kávét se tudnak kérni normálisan, viszont fejből szótárakat tudnak írni, egy autista lánynak pl. angolból, németből és franciából is felsőfokú nyelvvizsgája van.

Az a baj itt a magyar kultúrával, hogy nem azt látják, milyen lángelme az illető, meg hogy mennyire ért(ene) a szakmához, hanem csak azt, hogy tolószékben ül, fehér bottal közlekedik, stb, és ilyen esetben a munkáltatók 99%-ban szóba se állnak a szerencsétlen fogyatékkal élő munkavállalóval. Jobb esetben ezeket az embereket csak sajnálják (ami a fogyatékkal élőknek majdnem olyan rosszul esik, mint a megvetés), rosszabb esetben pedig úgy állnak hozzá, mint a "kedves" 1-es válaszoló.

Úgy hőbörögnek, hogy "Az ilyen minek él!" "Ezek fölöslegesek a társadalomnak!" Ez tipikus alpári náci mentalitás, és addig hőbörögnek, amíg ők nem kerülnek olyan helyzetbe, hogy mások segítségére szorulnak.

Németországban van olyan férfi, aki 90 centi, ráadásul üvegcsont-betegségben szenved, mégis diplomáciai tanácsadó, mert nem azt nézik, hogy csak egy tolószékes törpe, hanem azt, hogy milyen okos, milyen tapasztalt.

Itt Magyarországon ezekre nem igazán látok példát. Igaz, itt van a csinos, okos és kedves Weisz Fanni, aki emberjogi aktivista és jeltolmács vagy Holzleiter Fanny alias Mosolyka, akinek az önéletrajzi könyvét magam is élvezettel olvastam, de ez az esélyegyenlőség-dolog szerintem nálunk igencsak gyerekcipőben jár.

"Adott egy társadalom ami totálisan meg van arról győződve, hogy nála jobb nincs, hogy ez a nemzet a civilizáció csúcsa.

És az egyetlen amit fel tud mutatni, az a gyűlölködés.

Milyen jövőképe van egy ilyen országnak?"

Igazad van kedves 32-es válaszoló! A nácik is ezért vesztették el a II. világháborút.

A munkavállalók elég tetemes hányada soha nem lesz jó semmire. A maradék nagy rész idővel képben lesz, hacsak nem garantáljuk neki, hogy gyűlölje, amit csinál. Az a pár százalék, aki ezek után maradék, inkább külföldön próbál szerencsét, mert bőven van annyi esze, és tudatában is van ennek.

A helyzet siralmas, de senki nem állítja, hogy ne lehetne segíteni egyszerű döntésekkel és betartásukkal.

*a maradék nagy része

bocsi