Miert erzem ugy hogy az emberek az agyamon táncolnak, élősködnek?

"Van aki alapból az életet se érdemli meg"

Nem tudom, mi a problémád, mert az aranybánya agyad ellenére se tudtad leírni értelmesen, de ezért a felfogásodért meg is érdemled.

Hasonló helyzet nekem akkor oldódott meg, amikor rávettem magam, hogy elhiggyem: én vagyok a felelős. Nem tudom mit kéne másképp csinálni, de rájövök és megoldom. Közben rájöttem azért arra is, hogy mivel másokat nem lehet megváltoztatni, csak magamat (ők tudnák magukat, ha akarnák, de ezzel már tényleg bajlódjanak ők, vagy viseljék a következményeit, ha nem bajlódnak a saját fejlődésükkel), egyértelműen az én felelősségem minden változtatás, amit én akarok. A felfogásom, látásmódom teljesen az én felelősségem. Mások látásmódja, viselkedése, tévedései nem rónak rám felelősséget, legfeljebb annyi dolgom van velük a saját asztalomon, hogy nem keresem őket, élni és élni hagyni "módszerrel" lerázom őket magamról, nem tekintem értéknek a szavaikat, külön, szándékosan kell megpróbálnom azt feltételezni róluk, hogy hátha van egy kis igazuk. Nem csak nekik adott a tévedés joga, remélem érthető.

Ha nagyon meghatározza a napodat ez, és úgy tapasztaltad, hogy nem tudsz mit tenni, akkor tényleg jobb egy orvos, mint a biztos szenvedés.