Hová tegyem a búcsúlevelet?

Ezt most felejtsd el!

Biztos nagyon nehéz neked, és tényleg úgy érezheted, hogy felesleges vagy, de a családod nem tudja feldolgozni majd. Úgy döntöttél, feladod... Ugorjon be egy két arc. A szüleidé. A bátyádé. A barátodé. Belegondolsz abba, hogyha nem vagy többé jelen az életükben, akkor ők lesznek boldogtalanok? Ne add fel legalább miattuk. Magad miatt. Ez nem a kérdésre válaszolás, de nem fogok segédkezni abban, hogy megöld magad. Ha tudsz angolul, nézd ezt végig---> http://www.youtube.com/watch?v=pB4giUlOVAw

Ne haragudj, de elkövettem a kérdéseddel egy merényletet. Néhány szót felcseréltem benne, pusztán azért, hogy egy kicsit jobb kedvre derítselek. Nehogy bántásnak vedd, nem rossz szándékkal tettem, csak azért, hogy így ’átszerkesztve’ rágyere, hogy milyen butaságra készülsz.

Hosszú gondolkodás után (1,5 év) úgy döntöttem, h írni akarok. A szüleimnek és pasimnak gyűjtök pénzt (tudom, h nem fognak rám haragudni). Nem végzek magammal, bár barátaim még nincsenek. Még annyit, h égessék el a leveleket, aztán a hamvaimat szórják a pasimra, a búcsúban, ahol hagytam. Hová tegyem a kukát?

14 (15) vagyok

Ha testileg egészséges vagy, akkor miért kellene idő előtt megsemmisíteni ezt a fantasztikus organizmust? Gondolj arra, hogy mennyit ügyködik az a sok kis sejt benned, hogy fenntartsa a szervezetedet, mennyit harcolnak a betolakodó bacikkal, vírusokkal, az esetleges rákos sejtek elpusztításával, hogy megvédjék a testedet és egészséges legyél, és már mennyit dolgoztak eddig is, hogy növekedj, életben maradj. És akkor pont a gazdájuk akarja cserben hagyni őket? A testednek egy csomó alkotóeleme még kifogástalanul működik, és az egész szervezeted sokkal hosszabb távra van kalibrálva. Egy ilyen nagyszerűen felépített, ennyire összeszokott rendszert nem lehet, nem szabad csak úgy elpusztítani.

10-es vagyok. Nem ok, és nem tapasztalatok nélkül írtam amit írtam. Egy nagyon jó barátom a középiskola elvégzése után öngyilkos lett. Előtte 3 évvel halt meg a húga egy autóbalesetben.

Az első gyerekük halálát is nehezen tudták feldolgozni, de miután elveszítették a második gyermeküket is, teljesen szétestek. Az apa kőkemény alkoholista lett, az anyja pedig pszichiátriára került, nem is érzékeli a világot azóta. Egykor boldog, kiegyensúlyozott emberek voltak, most emberi roncsok.

Persze mindenki másképp próbálja feldolgozni a gyermeke halálát, mindenkire másképp hat a dolog, de leírtam, hogy lásd mit kockáztatsz. Ez nem csak rólad szól.