Mennétek katonának?

"Én mennék, de csakis kizárólag harcolni." Aha, addig a pontig, amíg meg nem látnád az első kiloccsantott fejű szakasztársadat, az után sírva dűlöngélnél előre-hátra a lövészárokban.

Én biztos nem mennék, egy nagy szívás az egész.

Természetesen nem vonulnék be, mert nem akarnék teljesen értelmetlenül meghalni. Az első világháború után elég alkotás született az irodalomban, ami átadja ezt az érzést, amit akkor átéltek az emberek, hogy megszűnt az a logikailag egységes világ és rend, amiben eddig hittek. Teljes elkeseredettségben és létbizonytalanságban leélni az utolsó perceidet, miközben a barátaid melletted halnak meg, nem túl vicces, és közben nyomaszt az a tudat, hogy azért vagy itt, mert egy szűk réteg önző érdekei azt diktálják, és nem egy értelmes cél miatt áldozod fel az életedet.

4 méter távolságra sem tudnál pontosan lőni...

Mégis kire lőnél? Elbírnád egyáltalán a menetfelszerelést? Bírnál-e ásni, képes vagy-e rendbentartani a holmidat, meghallani a visszavonulást/előrenyomulást jelző parancsokat?

Vagy úgy képzeled hogy ülsz vmi toronyban és sniperkedsz mindent ami mozog végtelen lőszerrel?

Rohadt gyorsan meghalnál kiképzés nélkül, főleg hogy nem olyan fegyvert kapsz amit már ismersz.

40-50 méter amúgy mivel? Mert karabéllyal egy vicc, mesterlövészpuskával pláne. Egyes lövés, rövid sorozat, vagy full automata? milyen tűzsebességgel? Pisztollyal hogy megy a csata? Gránátdobás? Aknavető? Kés és más közelharci cucc?

-----------

Kérdésre válaszolva: attól függ miért harcolnak.