Te kidobnál, ha nagyon messziről állítanék be hozzád, de hívatlanul?

Egy nagyon régi barátomat lepném meg, aki hiányzik. Miskolcon élek, ő Székesfehérváron. A netről ismerjük egymást, 4-5 évig voltunk jó barátok, aztán találkoztunk (2012 februárjában) és ő belém szeretett. Amolyan igazi szerelem első látásra. Egy hónapig ment utána a huza-vona, hogy miért nem szeretsz, nem érti ennek az okát stb. Tavaly ősszel ráírtam, de azt mondta túl sok idejét őrölte fel az, hogy ezen agyalt, nem tudott a céljaira összpontosítani. Én emlékszem, hogy még áprilisban is beszélgettünk, erre az volt a reakciója, hogy nem haraggal váltunk el ugyan, de sokkal könnyebb volt neki nem írni nekem. Egyébként helyes, aranyos srác, szüleim is megkedvelték. Programozó (nem kocka), sportol, van álma: ki akar jutni Amerikába. Az a "szlogenje", hogy aki elég kitartó, azt előbb-utóbb befogadják. Nem tudom, itthon van-e még, a címét sem ismerem, de biztos van aki segít. Rendőrség gondolom? Ha beállítanék valamelyik hónapban (miután elég pénzt összeszedtem diákmunkával) akkor becsukná vajon előttem az ajtót? Facebookon könnyű volt azt mondani, amit mondott. Nekem hiányzik a barátsága. Soha fickóval, mint vele nem találkoztam, akivel mindenről órákig tudtam beszélgetni. Támogatott, terelt a helyes ösvényre, végighallgatott, ha szerelmi bánatom volt stb.

Vinnék neki mojitot is, mert tudom, hogy az a kedvenc itala.

20l