Tovább olvasnád ezt a regényt?

Még nagyon nyers, egyelőre az ötletelésnél tartok, szóval finomítani a nyelvezeten tervezek.

Későn keltem. Már mindkét csillag felkelt a horizonton. Hat egység múlva az egyiktől el is fordulunk, és én még semmit nem csináltam ma. De az igazat megvallva, még soha semmi értelmeset nem csináltam. Ahogy a szüleim sem. Nem is tudom, fajom mióta ilyen érdektelen, de engem ez komolyan lelomboz. Már legalább 5 ciklus óta ugyanazzal a gondolattal kelek és fekszem, ami kicsit megrémít. Irigy vagyok. Régóta. Irigylem azt a fajt, melyet mi csak Lekiah-nak hívunk. Ez egy olyan állatfaj, mely belőlünk származik, mi hoztuk létre őket. A nevük voltaképpen azt jelenti: visszamaradott. Ők homo sapiensnek nevezik magukat, mely szó lényegében értelmes embert jelent, de ezen mi jót mosolygunk. Manapság már homo sapiens sapiensnek tartják magukat, hogy az értelmességüket kiemeljék. Öntelt faj. Leigáztak mindent, legalábbis minden általuk ismert élőlényt a bolygójukon. Sőt, egymást is. Egy különös elképzelése van mindnek egyéni szinten és kollektíven is, hogy jobbak az összes fajtársuknál. Az időjárástól viszont félnek. Sokat is beszélnek róla, mi ezen mindig jót mulatunk. Jósolnak, terveznek, szomorúak ha ilyen, szomorúak, ha amolyan. Két idegen Lekiah, ha találkozik, mindig az időjárásról beszél, mintha bármi is megváltozna tőle. Rettegnek a széltől, árvíztől, lemeztektonikától. De nem tudják befolyásolni a bolygójuk időjárását. Talán sosem sikerül nekik, esetleg ha a Rendezők úgy döntenek, segítenek nekik rájönni. Sokszor segítettek már nekik, mikor a Valóságshow kezdett unalmassá válni. A legemlékezetesebb talán, amikor a kezükbe adtuk a tudást, hogyan lehet energiát nyerni az atommag hasításból. A Rendezők szerintem tökéletesen tisztában voltak vele, hogy ezek a vadak nem előnyt kovácsolnak belőle. Az igazat megvallva, mi mindannyian tudtuk. Azt mondták a rendezők, ezáltal pozitív irányba változik majd az életük, de mélyen legbelül mindannyian öntelten vártuk, hogy mikor fordítják egymás ellen az új szerzeményüket. Felettébb mókás volt, mindemellett tragikus is. Természetesen ez nem az első ilyen eset volt, amikor segítő, vagy éppen szórakoztató szándékkal adtunk a Lekiah-knak valami újdonságot. A Galaktikus Valóságshow az egyetlen, amiért érdemes felkelnem reggel, mert szeretem nyomon követni a Lekiah-k életét. Szánalmasak, visszamaradottak, gonoszak, de mégis irigylem őket. Mert szenvedélyesek. Mi már régóta nem vagyunk azok, vagy talán soha nem is voltunk. Teljesen az ellentéteink, pedig a mi DNS-ünk van bennük. Ezért gondolom, hogy valamikor régen a mi fajunk is hasonló lehetett. Mi nem követjük a történelmünket, mint a visszamaradottak, mert számunkra az érdektelen. Ők valamilyen különös oknál fogva nagyon fontosnak tartják a múltat. Ez is mutatja milyen emocionálisak. Egy teljesen felesleges, igazából irreleváns dologhoz vonzódnak, abban élnek, és azzal foglalkoznak a mai napig. Mintha bármi is múlna rajta. A furcsa kíváncsiságuk miatt is felfigyeltem rájuk, és valahol jobban megérintettek, mint másokat. Érzek az ő furcsa kíváncsiságukhoz és múltba merengésükhöz hasonlót, hiszen foglalkoztat a kérdés, vajon ilyenek voltunk valaha mi is?