Magyarországon is divat lett ez a pofátlan, kiépített rendszerű kuncsorgás?

#7 mint mondtam, ésszel kell adományozni, és akkor arra megy, ami valóban hasznos tevékenység. Például most a Nuru International-t tartom az egyik legjobb kezdeményezésnek, pont azon a logikán építkeznek, amit te is írsz. Nekik akkor adnál? Keress rájuk, nézd meg miket értek el. Egyébként itt is voltak nagy szívások, ez igaz, de össze sem vethető egy olyan belső afrikai területtel, ahol a klíma miatt tombol a malária, nincsenek utak, és évszázadokig csak rabszolgák elhurcolására használták a területet, gazdaság nulla. Vagy mondjuk a halászatra épülő szomáliával - akik, talán meglepődsz majd, de tudtak halászni - de előlük kihalásztuk az összes halat nemzetközi flottákkal, és az éhezés kalózkodásba kényszeríti őket. A kezdeti feltételek tehát ég és föld Mo-hoz képest. Javaslom olvass el egy könyvet ezzel kapcsolatban, és te is meg fogod érteni az egész értelmét és szakmai hátterét (Jeffrey Sachs (ENSZ) könyvei, vagy Esther Duflo (MIT) poverty-s könyve szerintem megváltoztatná a világképedet)

Egyébként kíváncsi vagyok ki pontozza le a konstruktív(nak szánt) hozzászólásaimat 20%ra. Vitára hajlandó vagyok, de ez undorító.

Egyszer volt egy riport, hogy a sok élelmiszer és egyéb adományok amit a vöröskereszt küld ki egy afrikai országba, ott a nép nem sokat kap belőle. Ugyanis minden élelmiszert, adományt a hadsereg kaparint meg, és ők döntik el kinek mennyi jár. Meg is lehet nézni, hogy a katonák milyen jó húsban vannak míg a szerencsétlen hétköznapi emberek éheznek, betegek..

Sajnos az adományok többsége nem jut el azokhoz akiknek tényleg szükség lenne rá..

Csak egy történet:

Angliában többen bekopognak, és így kérnek pénzadományt. Mi tavaly egy ilyen bekopogós állatmentő alapítványnak adományoztunk minden hónapban. Az alapítvány létezik,valós. A története is valós, és tényleg úgy tűnt, mindent az állatokért van.

De pár hónappal később a munkahelyemen betéved a parkoló részbe egy sérült őz. Az orra vérzett, meg az oldala, valószínű, hogy vagy más állattal verekedett vagy elütötte egy autó.

A kollégám felhívta ezt az állatmentő alapítványt, hogy itt egy sérült őz, jöjjenek, ki, és mentsék meg. A válasz:

- Rendben, mindjárt kimegy egy kolléga és lelövi.

Csak lestünk. Nem volt beteg az állat csak sérült, és egy kicsit rémült. Lelőni egyből?? Rá is kérdeztek, hogy miért kéne lelőni? Altassák el, vigyék be a központba, kezeljék a sérülését, utána engedjék vissza a természetbe.

De az illető emberke flegmán oda bökte, hogy "amúgy is kilőné egy vadász, akkor nem mindegy neki?"

Na ettől a naptól kezdve 1 pennyt nem utalunk ennek az alapítványnak.

Sajnos a legtöbb adomány nem olyan célokra van költve amire kéne. A legbiztosabb az, ha az ember személyesen adja kézbe annak akinek szükséges van rá, vagy ő maga veszi meg azt amire szükség van.