Az informatika magányos szakma?

Elmondok egy titkot: az, hogy magányos leszel-e, nem a munkádon fog múlni.

Persze, egy rendszergazda általában keveset találkozik a munkatársaival, akkor is csak akkor, ha épp valami technikai nyűgük van, valamint kisebb cégek, intézmények esetében általában csak 1 rendszergazda van, egyedül egy irodában. Ha így nézzük, tényleg magányos szakma.

Viszont azt azért ne felejtsük el, hogy az ember nem attól lesz magányos vagy sem, hogy hányan zsúfolódnak köré a munkahelyén.

A munkahely az csak egy munkahely. Ledolgozod a 8 órát, és onnantól kezdve azt csinálsz, amit akarsz, úgy élsz, ahogy szeretnél. Egy TESCO pénztáros is lehet magányos a magánéletében, pedig a munkája során naponta többezer emberrel találkozik. Ugyanígy attól, hogy rendszergazda leszel, még lehetsz társasági lény.

Az ember a magánéletét nem a munkahelyén éli. A haverok meg nem fognak azért kihagyni a péntek esti sörözésből, mert rendszergazda lettél.

"nem szeretném az életem egy olyan szakmára alapozni, amiben egyébként csak elszigetelődés vár rám"

Azt hiszem, fentebb már kifejtettem. A munka az munka. Hogy a szabadidődben a magánéletedet és am emberi kapcsolataidat hogy alakítod, nem attól függ, hogy te a napi 8 órás munkaidődben hálózatot építesz, vagy pedig kenyeret és zsemléket dagasztasz.

Ez HÜLYESÉG!!!!!

Én is informatikus vagyok, nő, ugyan nem OKJ-én, hanem diplomával, de miért lennék magányos a munkám miatt??????

Ugyanolyan munka, mint bármelyik más.

Miből gondolod, amit kérdezel? Szerinted az informatikus egy külön faj? Nem, ugyan olyan emberek, mint a többi. Ha mégsem, akkor nekik szakmától függetlenül is vannak problémáik.

És ne haragudj, szerintem neked is vannak olyan problémáid, amit egy pszichológussal kéne megbeszélned.

Nem muszáj ám a munkahelyen keresni barátokat. Ott is van rá lehetőséged, de kevesebb, mivel időd nagy részét egy asztalnál fogod tölteni.

Járj el, szórakozz, építs barátságokat, a barátaidon keresztül szerezz még több barátot.