Milyen érzés, ha egy férfi szeret?

Én minden barátomba szerelmes voltam. Az első fél évig csalt és a legjobb barátjának a feleségével lépett le, az indok "Nagyon szeretlek, de nem vagyok szerelmes beléd". Aztán jött a második nagy szerelem, az meg a fősulis legjobb barátnémmal kavart a hátam mögött, persze bármi bajom volt ezzel a lánnyal osztottam meg mindaddig persze míg ez nem derült ki...a válasza pasitól "Nagyon szeretlek, de nem vagyok szerelmes"...a jelenlegi páromnak már volt egy felesége. Mikor összejöttünk akkor már fél éve külön voltak. Jelenlegi párom életem szerelme, soha ennyire nem szerettem senkit még ennyire és nem éreztem ilyet se testileg se érzelmileg. fél éve- 1 éve voltunk együtt mikor rájöttem, hogy társkeresőkbe regisztrált be olyan címszóval hogy " keresem az igazit"...kiderült találkozott is pár lánnyal és hazudott nem egyszer nekem. Azt mondta össze van zavarodva, még az előző házassága miatt is, meg hogy a volt asszony a gyereket is otthagyta és a tájukra se néz. Nem tudja mit akar, komoly kapcsolatot egyenlőre "Szeret de nem szerelmes belém". Na ennél a mondatnál mintha meghaltam volna azt éreztem. Olyan fájdalmat amit nem kívánok senkinek se, leírhatatlan. Olyan gyengeséget hogy 2 hétig aludni nem bírtam, sírtam, zokogtam, nem tudtam elmenni dolgozni sem, éjszaka összeestem ha ki kellett menjek wc-re...aztán összeszedtem magam és azt mondtam lesz(a)rok mindent, nem érdekel ha nem szerelmes belém de nekem ez a férfi kell és kész nem hagyom elmenni csak úgy őt is. (megjegyzem akkor ott valami elszakadt bennem, teljesen máshogy látom azóta a kapcsolatokat és már szerelmes én sem vagyok) DE azóta eltelt 4 év, most várom a babánkat és tudom, hogy nagyon szeret engem is a gyermekét is és a születendő picúrt is. Mindent megtesz értünk és úgy szeret ahogy vagyok, mindent megtenne értünk. Szóval azt nem tudom milyen mikor egy férfi szerelmes belém, de nekem ez a szeretet elég amiből érzem, hogy tisztel, elfogad olyan bolondnak amilyen vagyok és már most imádja a lányát a pocakomban. bocsi ha hosszú lett volna de ez a szeretet-szerelem dolog nagyon más és más lehet.

Kedves 11-es, hát együttérzek... Bár nekem volt,aki szeretett,de aztán annak vége lett kissé kívülálló okok miatt. De átérzem a helyzetet,mert pl itt vagyok én 34 évesen,és csak a csalódást kapom az élettől.Főleg párkapcsolatterén. Olyan fickókkal találkozok,ezek mind egytől egyig csetesek,akik,hírből sem ismerik az erkölcsöt,semilyen szinten.És nem vagyok egy prűd,de ez már a legalja.és tényleg.ennél alább nincs.És naiv voltam,mert azt gondoltam,az emberek a korral fejlődnek,mint ahogy szerintem én is,nagyképűség nélkül. Pl ha összejöttem egy sráccal,akkor már lesz.rtam,h nem a legjobb képű,hanem elfogadtam.Na most ezt úgy kell érteni,h kifejezetten csúnya..én akkor is normálisan viselkedtem nem voltam bunkó stb,na de ő! Megmondta,h még az előző kapcsolatát nem tudja elengedni(?) de ezt még bunkó módon éreztette is.Szóval sok hülye van.Nagyon .Ennyi a lényeg.

11-es vagyok, amúgy ez teljesen egyén függő nem nemiségtől függ. Én például minden kapcsolatomban ami volt visszagondolva mindig az jut eszembe mit tanultam attól az illetőtől. Az egyiktől például a régiségek szeretetét, a régi dolgok tiszteletét. Volt akitől azt hogy hogyan kell lazábban kezelni az életet, a hétköznapokat és még sorolhatnám. De úgy gondolom minden kapcsolatából tanulnia kell az embernek, nem véletlen történnek a dolgok. Párom például sosem mesél a múltjáról, nem foglalkozik vele úgy van vele hogy a múlt elmúlt nem kell visszanézni a jelennel kell foglalkozni és azzal mi lesz holnap. Viszont látom rajta hogy ő nem esett túl bizonyos pozitív jellemfejlődéseken és sokszor ugyanazokat a hibákat követi el. Egyszerűen nem tanul a hibáiból. De ez mind nevelés kérdése is már egészen kisgyermek korban, valamint hogy sokan megragadnak egy szinten. Én meg igenis foglalkozok a múlttal, sokszor eszembe jutnak az előző kapcsolataim és hiába történt ami történt és kicsesztek velem mégis pozitívan tudok visszaemlékezni rájuk és nem érzek haragot egyik férfi iránt sem. Amúgy egy időben azt gondoltam csak a férfiak ilyenek, de rá kellet jönnöm hogy a kolléganőim nagy része is csalja a pasiját lelkiismeret-furdalás nélkül, pedig mindegyiknek nagyon rendes párja van ismerem mind. És ki vagyok sokszor akadva azon mikor mesélik hogy melyik pasival mit csinálnak, meg amikor a férje elmegy otthonról jön 15 perc múlva a váltás, stb...és ezek a kolleganőim is mind imádják a párjukat/férjüket csak néha kell nekik egy kis izgalom. És ez így tök renben van szerintük. Mindenkinek más az értékrendje régen elítéltem, ma már azt mondom nincs két egyforma kapcsolat, két egyforma szeretet. És egyre többen mondják, hogy nem feltétlen csak az a normális ha te a pároddal örök hűséget fogadtok és csak ő senki más stb..Érdemes megnézni a a Ridikül egyik adását, van hogy belenézek és sokszor elég elgondolkodtató témákat feszegetnek. Itt például lehet látni mennyire különbözően viszonyulnak emberek a kapcsolatokhoz, mennyire másképp gondolnak a szerelemre különböző emberek. [link] ma én már úgy gondolom sokan nők foggal körömmel ragaszkodunk a kiválasztott férfihoz, van hogy az őrület határáig képesek vagyunk félteni őket, meg azon kattogunk hogy mi van ha félrelép, vagy más lányokkal flörtölget és ha előbb utóbb sajnos mi hajszoljuk bele őket. Túl rövid pórázon tartjuk őket, mindig tudni akarjuk hova megy, kivel mit csinál, hogy telt a napja...mert ugye mi mindent elmondunk belőlük meg úgy kell kihúzni mindent..pedig nekünk kellene lazábban kezelni a kapcsolatokat akkor kevesebbet idegeskednénk és a kapcsolat is jobban működne.