A főnököknek, tanároknak miért szokott általában a legelviselhetetlenebb természetű ember a kedvencük lenni? Állítólag intelligens emberek miért az olcsó hízelgést kedvelik legjobban?
Általános iskolától kezdve a munkahelyekig megfigyeltem már, hogy a tanárok vagy akár főnökök mindenféle kritikai érzék és gondolkodás nélkül azt fogadják kegyeikbe, aki legjobban nyal.Még ha ez a "nyalás" szemmel láthatóan érdekből történik is.
Ezek a kedvencecskék általában nagyon egyformák.Egyformán tenyérbemászóak:Intrikus, a legjobb barátját is kibeszélő, inkorrekt, kétszínű, beképzelt, nyávogós vagy épp nagypofájú, érdekemberek.
Nem értem, hogy az állítólag intelligens, művelt emberek mit esznek az ilyen alakokon?Nincs bennük semmi kritikai érzék?Vagy az önbecsülésükkel van a baj, hogy ennyire átlátszó hízelgésre is hajlanak?
Akik egyszerűen csak teszik normálisan a dolgukat, sokszor háttérbe szorulnak.Én nem tartom jó ötletnek a nagypofájú, vagy épp sunyi nyomakodókat kivételesebb helyzetbe emelni, hiszen az eredményeik nem feltétlenül jobbak, sőt!...
A közösség szempontjából inkább hasznosabb lenne mellőzni ezeket, hogy megtanulják, hol a helyük.A kivételezés csak bomlasztja a közösséget.
Érdekelne erről mások véleménye, észrevétele is.
Ezzel nem tudsz mit kezdeni, majd ha Te leszel vezető beosztásban, akkor belülről fogod látni ezek a dolgokat.
Jobban meg érted. Én sem vagyok vezető, engem is zavar, de gőzöm sincs miért mennek így ezek a dolgok.
Talán azért mert az ilyen nyalósoknak nyílik meg a legjobban a szája, amikor fel kell dobni valakit, olyan információkat szolgáltat a dolgozókról amit másképp nem tudna meg a vezető. Vagy olyan feladatokat is elvégez, amit más ép elméjű ember nem csinálna meg neki.
Ja igen, a besúgás általában a vérükben van, legalább is, ha kollégákról van szó.Mondjuk iskolában , tanárok nem vettem észre, hogy "alkalmaznának" besúgót.Bár az való igaz, hogy "nyálaskáék" panaszkodása általában mindig meghallgatásra talált, míg ha egy "átlagos" tanuló panaszkodott, az el lett küldve annyival, hogy "ne árulkodj!"
Nos, én sem vagyok vezető, épp ezért különösen érdekelne a vezetői oldal meglátása.Mi lehet az, amiért képesek félretenni a gyomrukat?
Minden esetre én továbbra sem látom ésszerűnek ezt a vezetői viselkedést, csupán ostobának.
Mivel ha belülről látják a dolgokat, láthatják hogy mi folyik a közösségben, ráérnek megfigyelni, kivel hányadán állnak.Tehát sok haszna nem nagyon lehet ennek a szimpatizálásnak.Ha csak nem anyagi érdek, pl a kedvenc tanuló szülei hozzák a tanárnak a csomagokat, vagy kedvenc dolgozó tehetős és ajándékokkal hízeleg a főnöknek, vagy szivességekkel, stb.
Ez fakadhat abból, hogy jellemzően a főnökök, meg a hasonló vezető pozíciókkal megáldott emberkéknek világ életükben imponált a "nyalás"
Ez embertípusból fakad, én rosszul vagyok a főnököktől is, meg a nyalimadaraktól is.
A főnökök egyfajta felnőtt elkényeztetett gyerekek, a nyalógépek meg nem is tudom...az a tipikus felfele nyal, lefele tapos típus.
Egyik sem egészséges embertípus.
Ezt én is megfigyeltem, de szó szerint így van ahogy leírtad. Munkahelyemen találkoztam már ilyen emberrel, de szerencsére ő átkerült egy másik részlegre.
Viszont járok munka mellett fősulira, onnan elég friss élményeim vannak ebben a témában. Ott általában úgy kezdik a benyalást ezek az emberek, hogy feltesznek a tanárnak egy, az adott tárgyhoz kapcsolódó kérdést, de úgy, hogy azt rögtön meg is válaszolják.
Egy nagyon egyszerű példára levetítve ez úgy néz ki, hogy a nyaló megkérdi (ebben az esetben a kémia-) tanárt: "Tanár úr, ugye hogy a vízmolekula két hidrogénből és egy oxigénből áll? Mert tegnap ezen vitatkoztunk a kollégáimmal, és ők azt mondták, hogy 4 hidrogénből és 2 magnéziumból."
A tanár válasza: "Így van két hidrogénből és egy oxigénből, Önnek van igaza."
Így, mivel elcseppentette ezt az információt, a tanár látja belőle, hogy ő mennyire okos, érdeklődő az ő tantárgya iránt, és mennyire tiszteli, mert kikérte a véleményét. Ergo máris jobb színben tűnik fel a puncsoló.
Természetesen innen az illető kitüntetett helyzetben van, és egy kicsit pozitívan diszkriminálva van.
Ez egyébként tényleg egy érdekes téma.El lehet ezen filozofálni...
Itt vagyok például én.Sosem voltam egy nyalós típus, gyerekkoromtól kezdve inkább magamnak való, de kedves, egyenes jellemű.Nem hízelkedő.Nem is voltam anno a tanárok szemében kedvenc, pedig anyu a munkájából kifolyólag baráti kapcsolatban volt velük, adott is nekik ezt-azt, tehát elvileg lehettem volna kivételezett helyzetben a tanárok által, mégsem lettem az, jó magatartásom ellenére sem.
Aztán felnőtt koromra bár magam nem változtam, a helyzetem azonban érdekesen változott:Fura módon mindegyik felettesem kedvelt, mintha valami protekciós lennék, pedig egyik melóhelyemen sem voltam az, még csak olyan jó és szorgalmas munkaerőnek sem nevezném magam.A kollégák közül viszont mindíg volt valaki, aki különösen pikkelt rám...
De a főnökök, még ha bajuk volt velem, akkor sem mondták a szemembe soha.Furcsa, hogy mennyire igyekeztek a baráti (vagy annak látszó)kapcsolatot tartani velem.Annak ellenére, hogy nyalós, meg besúgójuk nem voltam soha.Az intrikákat is kerültem.Talán csodabogárnak tartottak?Nem tudom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!