Az ilyen kérdéseknél miért mindig a kérdezőt kell hibáztatni? Nem undorító ez egy picit? (link)

Ez egy akkora h..ség. Abszolút nem derül ki a sztoriból, hogy mi volt a szomorúság hátterében, az öngyilkosság is csak fantazmagória.

Halálesetnél, vagy hihetetlen nagy csalódásnál én is sírtam már utcán, autóban, mindenhol ahol jártam, mégsem akartam meghalni, se segítséget kérni, egyszerűen csak túl akartam lenni a bánatomon.

Egyáltalán nem kell ebbe beleavatkozni, persze csak ha saját példából indulok ki.

Képzelj el egy olyan szitut, hogy pl megtudta, hogy meghalt az anyukája. Jó hogy bőg basszus.

Na mindegy is. A válasz, nem tudom hogy miért születtek ilyen válaszok. Szerintem van egy kretén aki elkezdni, aztán a többi megy utána gondolkodás nélkül.

fordítsuk meg a kérdést: miért annyira nehéz elhinni hogy valaki megpróbált volna segíteni?

tény, hogy támadni nincs értelme, de az s, hogy így is van elég érzéketlen nemtörődöm ember. ha kiírsz egy kérdést, nem kezdesz el hőbörögni azon, hogy mások felróják neked, hogy érzéketlen vagy, amit le is írtál.

ráadásul ha valakit sajnálunk, jobb esetben nem azért mert jóképű vagy helyes... elég felszínes lehet a kérdező, bár a lelkiismerete a helyén van valamelyest.

Az emberek szeretik magukat a jótevő szerepében mutogatni, de ha valaki sírva fakad az utcán, vagy a kocsijában, akkor valószínűleg nem olyan bagatell eset történt, amiben egy idegen tud segíteni. Velem egyszer történt, hogy elsírtam magam a buszon és megmondom őszintén, a legkevésbé az hiányzott volna, hogy valami ismeretlen odajöjjön hozzám jókodni.

Más ha valaki fizikailag szorul segítségre, de én nem szeretem, ha idegenek vájkálnak a lelki életemben. Mi a fenében segíthetne ilyenkor valaki, akit nem is ismerünk?

Inkább az a felfogás az undorító, hogy a többség szerint mindenki más ignorálta volna a a srácot, aki pedig mást állít, az csakis álszent.

Ez az undorító.

Igen, gyere pontozz le érte, akárki is vagy. Fáj ilyet olvasni, ugye? Elhiszem.

Én nem értem, mit számít itt, hogy a srác jóképű?

Mellesleg nyilván azért állt meg még a parkolóban a kocsival, hogy kicsit megnyugodjon és nehogy a nyílt forgalomban forduljon keresztül az úton és valami balesetet csináljon, valószínűleg nem sokat tudott volna segíteni a kérdező, ha még odamegy hozzá zaklatja. Maximum tisztább lett volna a lelkiismerete.

De valahol én nem értem az egész sztori kapcsolatát a jóképűséggel.

Én szintén nem értem, hogy miért cseszegeti a sok ember a kérdezőt, aki nyilvánvalóan egy mélyen érző ember, különben ki sem írta volna az adott kérdést. Sőt, el sem gondolkodott volna azon, hogy egyátalán kellett volna-e tenni valamit. A sorok között is kéne tudni olvasni annak, aki kritizálja.

Ahhoz a dologhoz, hogy nem ment oda a következőt fűzném hozzá: hibázott, na bumm. Volt olyan ember aki még nem rontott el semmit az életében? Nem hiszem.