Jártál már olyan helyen, ami olyan emlékezetesen kupis volt hogy máig nevetve emlékszel vissza rá? Vajon hogy képesek így élni egyesek?
Most nem azokra gondolok, akik mély szegénységből kifolyólag nem engedhetik meg maguknak a patika rendet,hanem azokra, akiknek módjuk lenne normális körülmények között élni, de úgy látszik, abszolut nincs igényük rá.
De amit tavaly nyáron láttam, az minden képzeletet felülmúlt:
Mikor a tanya felé közeledtünk, kételkedtem benne, hogy az lakott, mivel a dúsan burjánzó gyomnövényzet az ablakot teljesen eltakarta.Csapzott ebek szaladtak elénk és vígan fogadott az öreg nénike is,
akihez látogatóba mentünk.Az előszobában egy fonott kosárban szaros tyúktojások, rajta a felszeletelt kenyér.Miután beléptünk, egy tehén kukkantott be utánunk az előszoba ajtón, de nem jött be szerencsére, mert nem fért.A tyúkoknak, csirkéknek és egyéb szárnyasoknak azonban szabad bejárásuk volt és nagyon otthonosan érezték magukat.Először jártam olyan helyen, ahol a szobában az ágyon is tyúkok kergetőztek.A napsugarak hiába próbáltak áthatolni a koszos ablaküvegen, amit kintről a magasra nött gyom is eltakart.De nem zavart a jótékony félhomály, így is láttam épp eleget...
A padlót természetesen tyúkszar borította szőnyeg helyett, de a lakókat ez sem zavarta.A tűzhelyen gusztusos étel helyett fahasábok voltak felhalmozva, pár koszos fazék lezseren a rakás tetejére hajítva.Asztalhoz ültünk.A néni továbbra is kicsattanó jókedvvel, pálinkát töltött anyunak és próbálta rendre inteni a kacsát, ami a köténye alját cibálta.Az asztal fölött ruhaszárító kötél volt kihúzva, Jól megfértek rajta egymás mellett a kolbászok és a száradó zoknik, bugyik.
A néni jóízűen kanalazni kezdett egy dinnyét, mire felugrott egy tyúk az asztalra és mohón csipegetni kezdte a néni dinnyéjéből a magokat, aztán felugrott a macska is és a néni neki is kínált egy falatot.Nos, innentől kezdve egyre hosszabb időtartamú röhögőgörcsök kaptak el ezért anyu jobbnak látta, ha hazamegyünk, mert gondolta, hogy a körülményeken röhögök és nem akart szégyenkezni a néni előtt.
Jómódú család volt egyébként, nem voltak szegények, csak igénytelenek.Azóta is néha eszembe jut és csodálkozom azon, hogy ilyen mértékű kosz ellenére élnek még.
válasza:
válasza:Találj már ki jobbat...."A néni jóízűen kanalazni kezdett egy dinnyét, mire felugrott egy tyúk az asztalra és mohón csipegetni kezdte a néni dinnyéjéből a magokat, aztán felugrott a macska is és a néni neki is kínált egy falatot."
A tyúk nem eszik dinnyemagot, ha rákapott volna akkor a héjra csíp, és a macska ha éhen hal sem eszik egy falat dinnyét, ellenben nem "láttál" volna a bugyik mellet kolbászt a kötélen....
Láttam már kupis helyeket, a legszörnyűbb amikor egy nyugdíjast aki felvállalta a nyugdíja fejében az egy csirkeólba szállásolta el egy rongyos matracon feküdt két kutyával osztozva rajta.De láttam már olyan belvárosi lakást is ahol a plafonig értek a lomok,és kis ösvényeken lehetett közlekedni csak.
válasza:
válasza:A történedet kicsit mese könyvbe illő, a valóságban nem nagyon állná meg a helyét.
De jártam már hasonló helyen. Drága "barátnőm" (azt hittem azok vagyunk) borzasztó koszban él. Ráadásul egy éves a gyereke. Be mentem a fürdőbe és azt hittem kifordul minden amit ettem. Szerintem az 2 éve, mióta beköltöztek nem volt takarítva. De ezt nem egy ismerősömnél tapasztaltam, a fürdőszoba mindenkinél zsúfolt és mocskos.
Másik régi barátnőmnél az borzasztott el, hogy a konyhába a földön ettek a macskàk egy darab papírról, az anyukàja pedig mindenhol cigizett nem szàmítva hogy a hamu az ételbe megy. És iszonyat por volt mindenhol.
"aztán felugrott a macska is és a néni neki is kínált egy falatot."
21:53
Hol írtam én olyat, hogy a macska is evett a dinnyéből??Nem ette, csak szaglászta!Ha pedig nem hiszed, hogy a tyúk eszik dinnyét, akkor te még nem láttál tyúkot!Nekünk is voltak tyúkjaink, mindig kidobtuk nekik a punnyadt dinnyét és úgy el kapkodták, mint a huzat!
Nem tudta volna elérni a kötélen lógó kolbászt a macska.
Aki nem hiszi, járjon utána.Jobb dolgom is lenne, mint kamuból írni történeteket ismeretlen embereknek.
Köszönöm a válaszokat!
Hát, érdekes emberek, szokások vannak....
Közben eszembe jutott egy másik ismerős, akinél ugyan nem volt állatkert a házban, de a rendetlenség és káosz hasonló mértékű volt ahhoz, amiről a kérdésben írtam, csak annyira nem volt lepusztult maga a ház.Ennek a nőnek volt egy olyan ocsmány szokása, hogy szanaszét hagyta még a használt intim betéteket is, lakás szerte.Mikor elment mellette, a helyett, hogy felvette volna és kidobta volna kukába, csak lazán odébb rúgta.
Egyszer anyu kölcsön adta neki egyik kedvenc könyvét, és miután soká nem kapta vissza, elment hozzá visszakérni.A nő kereste mindenütt, nem találta.Aztán eszébe jutott, hogy biztos a sufniban van.
Ez a"sufni", egy nagyon apró kamrácska volt a ház oldalában, és mikor a nő kinyitotta, szó szerint kizuhant belülről egy halom kacat, tetején anyu könyvével, ami úgy nézett ki, mint saláta a jégeső után.A nő anyu kezébe nyomta a könyvet és tárgyilagosan kijelentette, hogy "megette a kutya".
Egyszer vettünk tőle nagyanyám számára egy hordozható kis kályhát.A férje elszállította nekünk mamámékhoz.Mikor kinyitottuk, hogy kicsit kitakarítsuk, hát az dugig volt szeméttel!Azt is szeméttárolónak használták és persze teledobálva az elmaradhatatlan használt eü betétekkel is.Szegény nagyanyám majd sokkot kapott!
De ismerek olyan családot is, ahol az újonnan épült ház egyik szobájában a kismalacok nevelkedtek, mert féltek kint hagyni őket az ólban, nehogy megfázzanak, ez a jószívű malacgazda(asszony) mikor szilvalekvárt főzött, előtte nem magozta ki, láttam, hogy magozatlanul dobálja a fazékba.Rászóltam, de azt mondta "mindegy"...
válasza:8.kerület...
Távoli rokonról van szó. Társasházban laknak, van közös középső udvar, az ablak pedig az utcára néz.
Ahogy beléptem a lépcsőházba megcsapott a hugy és szemétszag, keveredve a földön itt-ott elhagyott kutyaszar maradványok szagával. A középső udvaron az eredetileg világosszürke kő már-már a feketére hajazott. A kilátás az udvarról borzalmas volt. Akárhova néztem, betört ablakokat, levert vakolatot, félig letépett függönyöket, kiszedett ablakkereteket, átszakadt ajtókat láttam. Ahogy beléptem a lakásba megkönnyebbűltem, mert a szarszag és hugyszag elmúlt. Legalábbis egy kis időre.
5-en laktak a lakásban, 3 gyerek, két szülő, na meg a kutyájuk.
Szerintem a kutya volt a legértelmesebb, ahányszor kinyitották az ajtót, szökni akart. Mikor megsimogattam szegényt, egyből észrevettem hogy bolhás, a szőre pedig hullik.
A kis előszoba egyben a konyha is volt. Mosott edény, evőeszköz, pohár, tányér nem volt...
Az előszobából/konyhából nyílt a WC, amit effektíven eltakartak egy szögekre felvert, félbetépett függőnnyel.
Az előszobába végén egy nappali volt, amiből két újabb szoba nyílt.
Mind ugyanolyan volt. Koszos, foltos, szakadt, összefirkált, összetört bútorok. A kedvenc a Feng Shui szerint, dizájnosan, a szoba közepére beállított ruhásszekrény volt. A nappaliban leültem a hugyszagú kanapéra, így pont ráláttam az asztalra, amin cigi töltéshez szükséges cuccok voltak, meg néhány szelet rántotthús, a'la natur, tányér, vagy akármilyen alátét nélkül, a dohány és hamu tetején.
Kínálgattak, de nem fogadtam el semmit. Közben a kutya, a nagy hangulat hevében, oda szar a szoba közepén szekrény mellé. A kulát először seprűvel (!) és lapáttal akarták felszedni, aztán egy DVD-s dobozzal segítették rá a lapátra. A dobozt kidobták, a lapátot úgy hallottam leöblítették, a szar maradványokon átmentek 2x felmosóval, igényesen, egyenletesen szétkenték, majd továbbálltak. A másik két szobából csak annyit láttam, amennyit a letépett ajtó engedett. Ugyanez volt a helyzet. Szanaszét húzgált bútorok, csikkek, hamu, összevissza. Papírok, minden szétdobálva, mint egy szemétdombon.
Hál'Istennek a kíséretem végzett, így mehettünk. A WC-t nem volt gyomrom megnézni. Az egyik gyerek kijött velünk a boltig, de gyorsabb úton, földszinti lakás lévén, az ablakon át hagyta el a lakást.
Az a legjobb, hogy 3x annyit keresett akkor csak a családfenntartó, mint apám, így volt az ő havi jövedelme 1 millió ft környékén. A feleség minimálbérért most figyeljetek, takarított, a gyerkőcök pedig szorgosan narkózták el apuci és anyuci pénzét.
Jó ég!
Ilyenkor nem is tudom, sírjak-e vagy nevessek...
Nem tudom, hogy lehet ilyet állat módra élni.Bár nálunk anno a disznó ól is különb volt...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!