Mit gondoltok arról, ha valaki utálja a gyerekeket/babákat?

Megértem őket. Én ugyan nem utálom a babákat, de nem is nagyon kedvelem, nem tudok velük mit kezdeni. Aranyosak, de csak úgy messziről. Ez a gügyögés meg pláne nem megy. Szinte az összes ismerősöm, ha meglát egy kisbabát, majd' elolvad, meg össze-vissza gügyög. Én annyival elintézem, hogy "aranyos".

Már egész kiskoromban sem szerettem játszani a csecsemő kinézetű babákkal a többi lánnyal ellentétben. Pedig semmi rossz családi hátterem nincs a szüleimmel sem rossz a kapcsolatom, szóval semmi különösebb oka nincs.

Én is azt vettem észre, hogy engem sem szeretnek a gyerekek. Mondjuk mit is szeretnének rajtam, ha hozzájuk sem tudok szólni? :D

Nem tehetek róla, ez van.

35/N

EGYMÁSNAK TEREMTETTEK MINKET KÉRDEZŐ:D

énis igy vagyok,rokonok gyerekeit még el-el tűröm,kedvesnek teszem a látszatot..de másképp utálok foglalkozni velük egy bizonyos szint után

Látom itt most jól egymásra találtunk. Én is ebben a helyzetben vagyok. Nem utálom óket,hisz nem tettek nekem semmi rosszat,egyszerűen csak nem szeretem őket,nem tudok hogy viszonyulni hozzájuk. A testvéremnek nem rég lett gyereke...már 2 éves de még máig nem fogtam meg a kezét,nem vettem ölbe...stb. Amikor meg ott hagynak vele olyan kellemetlen helyzetbe hoznak,mert fogalmam sincs hogy mit szóljak hozzá,vagy mit csináljak.

Azt azért hozzátenném,hogy nekem sem volt semmi olyan dolog a családban ami ezt kiváltotta volna,az igaz,hogy kiskoromban is inkább(sőt) a legókkal,autókkal,dinókkal játszottam vagy ha tehettem kint voltam a természetben bunkert építettem vagy fára másztam.Szóval egy a lényeg nem babáztam. Ahogy észreveszem azok akik már kis korukban sem babákkal játszottak,azok lesznek ilyenek mint mi(legalábis egy pár ismerősöm ilyen)

Egyébként engem sem csípnek a gyerekek. Hát ez van el kell fogadni,úgysem szeretnék gyereket,nem vagyok az az anyás típus,nem tudnám megadni azt ami kell neki az ép fejlődéshez.

19/L

Kétlem, hogy rossz tulajdonság lenne, inkább neutrális, de sok dolgot elmond a személyiségről. Én személy szerint ki nem állhatom a babákat és a kisgyerekeket, persze mindig erőlködve jópofizok amikor valamelyik rokonom majmával kell foglalkoznom. Undorítónak és irritálónak találom őket, hogy összeszarják a saját ágyukat, folyik a nyál és a takony az arcukról, hogy képtelenek és napi 24 órában vigyázni kell rájuk mert mert elesnek még a küszöbben is, és nincs kifejlődve az ítélőképességük, azt gyűlölöm leginkább amikor egy gyíkot vagy békát kínoznak, én elveszem tőlük és elengedem erre meg elkezdenek bömbölni és én leszek a bűnős. Lehet hogy csal azért vagyok ilyen mert a népes rokonság miatt (félcigány vagyok) rengeteget voltam kisgyerekekkel, és elég irritáló tud lenni amikor telefonálsz és egy kétéves kis cigánygyerek (akinek egyébként nem is ismered a szüleit) spontán fejbeüt egy fadarabbal.

Ha lesz gyerekem valszeg máshogy fogom látni a dolgokat, de addig marad ez így. 16f

5.-el teljesen egyet értek én is utálom a kicsiket,számomra visszataszítóak a nyáladzásukkal meg a visításukkal.

17f