Hány pontot adnál a saját életedre egy 1-10 közötti skálán?

Túl sokra tartod a negatívumokat szerintem.

A pozitívumok nálam is hasonlóak, annyival kiegészülve, hogy bejutottam arra az egyetemre, ahová szerettem volna.

A negatívumok:

-lusta ember vagyok, amivel saját magam alatt vágom a fát konstans és ha nem szedem össze magam, csak idő kérdése, hogy rosszra forduljon a sorsom

-már régóta nincs barátnőm és már nagy szükségem lenne egy állandó társra, de nem találok

Én minden említett és nem említett dolgot összevéve egy 7est adnék magamnak.

A pozitív oldal hasonló a tiédhez, még annyit tennék hozzá, hogy:

-hála a családnak, egyetemista létemre olyan színvonalon élhetek, amilyet szeretnék- nem túl nagy lábon, de ha elmegyünk heti 1-2x valahová, azt megengedhetem magamnak, van szórakozásra, kikapcsolódásra, sportra keret

-imádom amit tanulok, és nem bántam meg, hogy erre az egyetemre és ebbe a városba jöttem

-van egy szuper szerelmem, aki mindenben mellettem áll, támogat, szeret és én is őt

Negatív:

-mivel másik városban tanulok, ezért hétvégén látom csak a barátomat és a családomat

-sokat utazok hétvégente, hogy hazamenjek és vissza

-bizonytalan a jövő, szeretnék mát együtt lakni a párommal (így lassan 5 év után), de a feltételek még egy darabig nem lesznek hozzá adottak.

Emiatt összességében 8,5 pontot adok.

3 pontot adok arra, hogy hogy érzem magam a jelenlegi életemben.

+ Vannak rokonaim, akik bármikor meghallgatnak és kitartanak mellettem, ez szerintem nagyon fontos.

+ Egyetemre járok és azt tanulom, amit szeretek, szerencsére jól is megy.

+ Magányos vagyok többnyire, de azért van két barátom, akikkel tartom a kapcsolatot és ők nagyon fontosak nekem és jó, hogy vannak.

+ Lassan meglesz a nyelvvizsga is.

- Nem találok egy normális párt, csak idióta szemeteket, ezért már nem is keresgetek nagyon. Nem adtam fel, csak egyszerűen elegem van. Úgy látszik, ez a párkapcsolat téma most nem alkalmas nekem, mert nem találom meg a megfelelőt, ezért úgy döntöttem, hogy hanyagolom ezt a témát, hiába vágyok nagyon egy társra. (és kérlek, ne írjatok ismerkedős, F/L típusú leveleket, tehát akik csajozás miatt vannak itt, azok ne engem találjanak meg, mert ilyen levelekre úgyse válaszolok)

- kevés barátom van, pedig nagyon nagy lenne a szociális igényem. Nekem kevés heti-kétheti egyszeri találkozó. Hiányoznak a régi idők, amikor itt laktak a szomszédban a barátaim és bármikor átmehettem hozzájuk, nagyon sajnálom, hogy ennek az időnek vége, mert nagyon sok pluszt adtak az életembe.

- Az írás a hobbim, de a magány miatt nem megy, mert nincsenek élményeim és így nem tudok miről írni, egyszerűen lapos és sz@r lesz az egész. Ez kudarc is.

- Nem jövök ki a családom nagy részével, se nagyszülőkkel, se unokatesókkal, se a szüleimmel, se senkivel és ez így nem jó, mert az időm 50%-át velük kell töltenem.

- Üresnek és depressziósnak érzem az életemet, ez, ahogy élek, egyszerűen nem én vagyok, úgyhogy változtatni kell, mert ez így tarthatatlan.

- Emiatt alig van lelki erőm a tanuláshoz, meg minden máshoz, lassan már mindent sz@rok le. Persze megcsinálom, amit kell, de baromi nehezen megy és úgy érzem, ez is csak elvesz belőlem és nincs semmi más, ami adna, csak nagyon kevés dolog, az meg nem elég

- Baromira fájnak a fogaim, fogorvoshoz kell mennem, mert lassan elcaródik az összes, hiába mosom naponta nyolcmilliószor.

- Csak olyan embereket sikerül bevonzanom, akik gonoszok, alátesznek, megsértenek, megbántanak, kocsogok és még sorolhatnám, viszont akik meg normálisak, azok elfordulnak. Ez amolyan sorsszerű dolog és rendkívül fájdalmas ezzel szembesülni. De most komolyan. Az emberek többsége, akikkel megismerkedtem, mint megbízhatatlanok és önzőek voltak egy-két kivétellel, és szerintem aki ennyire magasról tesz a másikra, az emberi kapcsolatokra alkalmatlan, az inkább legyen egyedül. Tehát emberi kapcsolatok szempontjából eléggé mélyponton vagyok, amiből eddig még nem igazán sikerült kimászni.

+ van egy párom, aki szeret és megbecsül

+ sikerült elvégeznem két tanfolyamot, így lett két szakmám

(több pozitívumot nm tudok, szoval ennyi)

-a családom ki nem állhatja a párom, így ellenünk vannak

-édesanyám súlyos depressziós 8 éve, ezelől én sem tudtam menekülni

-még mindig a szüleimmel élek mert nem tudok annyit összeszedni h elköltözzek

-apám iszik, és elég tapló tud lenni

-mivel ilyen kellemesen depressziós állapotba vagyok szinte sose jön össze semmi

-a barátaim cserben hagytak már rég

szoval mindent összevetve talán 3, ahogy érzem magam ebben a világban az meg 2

Minden összevetve 10/6 pontot adnék a jelenlegi életemnek.

+Van egy szuper párom akivel együtt élek, egy csodás házban és ha ugyan vannak is viták kapcsolatunk minden percét imádom

+Édesapámmal, akivel korábban rossz volt a kapcsolatom mára ez megváltozott. Tartjuk a kapcsolatot, segítünk egymásnak, a kedvesemet is fiakán kezeli:)

+Van egy imádnivaló kutyám egy menhelyről

+Én és a kedvesem is egészségesek vagyunk

+Bár nincs túl sok pénzünk, de ha valamit nagyon szeretnénk össze tudjuk hozni, nem kell nélkülöznünk

-Van két szuper barátnőm akikre bármikor, bármiben számíthatok

-Nem azt tanulom az egyetemen, amire hivatott vagyok, legalábbis sokszor elbizonytalanodok benne

-A barátaim nagy részét elvesztettem, mert eltávolodtunk egymástól, megváltoztak az értékeink, ez nagyon bánt

-Annyira rossz a párom szüleivel a kapcsolat, hogy én át sem járok hozzájuk, az esküvőnkre sem hívjuk meg

-Sokszor úgy érzem, hogy összeroppanok a sok teendő miatt, mert annyira kevés az időm