Hogy kell valakit "meghallgatni"?

Olvastam egyszer egy szösszenetet, aminek szerintem elég nagy igazságtartalma is volt, miszerint ha egy nő beszél a problémáiról valakinek, akkor azt csak azért teszi, mert azt szeretné, ha csak meghallgatnák, de nem vár megoldást - viszont ha egy férfi teszi ugyanezt, akkor azért teszi, mert segítséget, tanácsot vár a hallgatóságától. És ezért is van az, hogy a férfiak keveset "panaszkodnak", mert nem várnak megoldást a problémájukra, ha maguk is meg tudják oldani. Összegezve ha egy nőnek "panaszkodsz", akkor az meghallgat, ha egy férfinek, akkor attól valamiféle megoldás-javaslatot, tanácsot fogsz kapni a végén.

Hát én 21 éves nő (lány?) vagyok, de én nem tudok "csak meghallgatni" embereket, ilyen szinten úgymond férfi-agyam van. Én magam is csak akkor beszélek a gondjaimról, ha már egyedül nem tudok megbirkózni velük és tanácsot várok - és ha más vár tőlem csak hallgatást, annak sem tudok eleget tenni, mert a végén mindig igyekszem valami tanácsot adni neki. Persze ha lányokkal történik mindez, akkor felhúzzák az orrukat, hogy mit okoskodok. A pasikkal jól kijövök, ők nem hisztiznek ilyesmiken, hiszen egy rugóra jár az agyunk.

A fő probléma, hogy a párom (barátom, nemsoká élettársam, mert össze fogunk költözni) egy elég különleges férfiú, eléggé lelkis, és sokszor túlságosan lestresszeli magát jelentéktelen dolgokkal (beszólt a főnök, leszólták egy fényképét [amatőr fényképész], beszólt a szomszéd, stb.). Beszéltünk már róla, hogy nem-e könnyebb lenne neki, ha például mondjuk kibeszélné, mi bántja ahelyett, hogy magában puffog, aztán a végén velem is bunkó néha akaratlanul. Azt mondta, hogy persze, könnyebb lenne, de nincs, aki meg tudná hallgatni csak úgy szimplán, mindenféle okoskodás meg tanács nélkül. Ebben igazat kell adjak neki, mert én nem vagyok képes erre - viszont változtatni akarok. Segíteni szeretnék neki, és képes akarok lenni "csak meghallgatni". Eddig, ha próbálkoztam vele, akkor vagy mégis tanácsadás lett belőle, vagy csak egy tehetetlen "értelek, sajnálom".

Hogy hallgathatnám meg csak úgy? Hogy kellene reagálnom úgy, hogy ne javasoljak megoldást, de ne is tűnjek érdektelennek?

Természetesen iszonyúan bánt, ha őt bántja valami, hiszen szeretem, de sajnos egy szociális analfabéta vagyok ilyen szempontból.