Melyik életet választanátok?

1 nem kivitelezheto, mert nem lennek ilyen a csaladdal, penzbol ajandek...

2 ez csak x ideig mukodik, nincs penz, abbol veszekedes lessz az 100%

Ha be is osztogatod, vagy te vagy o nelkuloz, 1 ideig lenyeli, aztan vkinel kiborul a bili!

Itt egyesek belefaragtak a kérdésbe, ügyesen amúgy, de akkor ennyi erővel bárki formázhatja úgy a helyzetet, hogy az végül pont jól jöjjön ki.

Akvyr írta, hogy " azzal a tudással, amivel rendelkezem elég gyorsan találnék jól fizető állást " – Ezzel a megoldással ugye megvan az ideális családkép is + elérendő a jól fizető állás, azaz a jólét biztosítása is. Így tulajdonképpen megvan a 2-es helyzet által biztosított kiegyensúlyozott család + az 1-es helyzet által biztosított jólét is.

A #7-es válaszoló azt írta , hogy “a nagyobb városban próbálnánk valami több fizetést hozó munkát találni “ – Ez ismét egy potenciális megoldás arra nézve, hogy hogyan lehetne kiegyenlíteni a két végletet, hogy egy középútra lehessen jutni.

Ez a két válasz tulajdonképpen egy burkolt “ se egyik, se másik “ választása, mert nincs meg az elhatározás arra nézve, hogy megelégszünk az egyik variánssal vagy megelégszünk a másik variánssal, hanem választjuk az egyiket, de közben magunk után húzzuk a másikat is.

És ez emberileg teljes mértékben érthető is, mert ahogyan az egyik válaszoló írta, az emberek többsége nem szeret szélsőségesen gondolkozni, illetve tervezni, tehát amennyire csak lehetséges, mindenki a végletek kiegyenlítésére, illetve a hiányok pótlására törekszik.

A kérdésre válaszolva tehát, ha faraghatóak a körülmények, ahogyan az elején említettem a másik két válaszra nézve, akkor bármelyik szituációt is választjuk, mindegyik esetében pótolható az, amely egyikből és másikból hiányzik.

Ha a 2-t opciót választva lehetséges az, hogy szerető család mellett jól fizető munkahely is legyen, illetve jó anyagi körülmények, kertes ház stb. , akkor az 1. opciót választva is kivitelezhető az, hogy az adott jólét mellett a mindennapi élet úgy legyen szervezve, hogy a gyerekekre több idő és figyelem jusson, az élettársra hasonlóképpen , és ezzel esélyt kap az, hogy a család terén a viszonyok is változzanak és pozitív irányba kerüljenek.

Amennyiben adva van tehát ez az alakítási szabadság mindkét esetre nézve, akkor jó így is és jó úgy is, korlátok kérdése minden.