Miért van az, hogy az okosabb szülők gyermekei általában butábbak, míg a nem olyan képzett szülők gyermekei okosabbak?

Nézd, kérdező, ez tényleg csak véletlenül jött így ki neked, rengeteg felmérést végeztek már ebben a témában, és mindenhol ugyanaz az eredmény: a képzettebb szülők gyerekei bizony okosabbak.

Ennek egyébként az az oka, hogy minél magasabban képzett valaki, annál magasabb pozícióban vagy és több fizetést kap (nyilván az utóbbi néhány évben ez kezd átalakulni), ezért többet tud költeni a gyermeke fejlesztésére, a könyvektől kezdve a magántanárokon át az egyetemig.

Bocsi, az én környezetemben általában azok voltak az "okosabbak", de nevezzük inkább jobban teljesítőnek, akiknek képzett szülei voltak.

Ez valóban nincs így, habár az öreg Murphy szülői törvénykönyvében benne van, hogy minden tanár gyermeke buta, a papoké, rabbiké pedig legalább bűnöző. :)

Nálatok valószínűleg a véletlen okozta ezt, vagy a lázadás. Nem mondod, mikori az évfolyam, de lehet, hogy tényleg az van a háttérben, és a gyerek mi ellen lázadjon, ha nem a szülői minta ellen? Akinek képzett szülője van, az a lustább, tanulásmentesebb életet keresi, mert "minek törjem magam, feleennyivel is annyit keresnék, mint ők", akinek pedig Tesco pénztáros szülei vannak, az meg törekszik a jobb életre, erősebben hajt, hogy majd egyetemre mehessen, diplomája legyen és jobb álláslehetőségek közül válogathasson, mint a szülei.

De tényleg az az általános dolog, hogy a képzettebb szülők gyermeke is képzettebb lesz. Illetve mivel otthon is tudnak vele foglalkozni (legalábbis átlagban több idejük, energiájuk van rá és talán el is tudják magyarázni a feladatokat), az iskolában akkor is jobban teljesít, ha ugyanolyan "okos", mint bármelyik osztálytársa, akinek mondjuk nyolc általánost végeztek a szülei.

Egyébként egyetemen szokott ez a kérdés előjönni, ahol a kevésbé képzett, emiatt rosszabb munkában dolgozó (és rosszabbul kereső!) szülők gyerekei sokkal erősebben hajtanak és emiatt kiemelkedőbb teljesítményt nyújtanak, mint pl. vezető beosztásban tevékenykedő diplomás szülők "elkényelmesedett" gyerekei. Elvégre ők, ha minden kötél szakad, ki tudják fizetni a költségtérítést, míg a szegényebb gyereknek csak a tanulmányi ösztöndíj (+szoctám) van összesen és az állami támogatás.

Igazából nem is a képzettség számít. Okos szülőknek okos gyerekei lesznek általában, köszönhetően a genetikának. Egy pénztáros is lehet okos, csak neki nem biztos,hogy megadatott a továbbtanulás lehetősége.

Másfelől a jegyek nem reprezentálják az intelligenciát vagy a tanulási képességeket, ha valaki elő sem veszi a könyvet akkor jó eséllyel nem fog ötöst írni, de megeshet ha elolvasná kétszer az anyagot könnyen kitűnő lehetne.

S ebből visszalehet vonatkoztatni még valamire, akinek tanár orvos istentudja mik a szülei lazán gondolhatják úgy,hogy apuék még eltartanak egy darabig akkor minek igyekezzek. Míg a másik oldalt motiválja a jövő és az, hogy nem szeretne egy üzletben árut pakolni.

De valóban jól összejött nektek a csapat,mert általánosságban a kijelentésed messze van az igazságtól.

Jellemzően a képzettebb, tehetősebb szülők gyerekei lesznek jobb tanulók, azonban nem szabad elfelejteni, hogy az életmódtól is függ.

Ugyanis adott anyagi és értelmi szinten is lehet sokféleképpen nevelni a gyereket, valamint a genetika sem mindig annyira triviális.

Egyébként barátnőm mindig is kitűnő tanuló volt, jó egyetemen, jó szakon tanul és évfolyamelső, a nővére szintén, és a húga is hasonlóra számíthat. Na nekik meg nem értett zseni típusú szüleik vannak, tehát magas intelligencia, erős szakmai ismeretek (műszaki területen), de relatív műveltek humán területen is, viszont nagyon gyenge érdekérvényesítő képesség, és mentális zavarok (khmm...), ennek megfelelően a végzettségükhöz és tudásukhoz képest rossz anyagi helyzet.

Na náluk ebéd közben sosem a hétköznapi dolgok voltak a téma, mint sok más családban, a kettős integrál, a kémiai reakciók vagy a relativitáselmélet annál inkább. Nem is tudom elképzelni, hogy lehettek volna a gyerekeik rossz tanulók. Ja, és persze nekik a legnagyobb kihívás meg éppen a társasági viselkedés megtanulása volt, amit viszont éppen nem adtak át a szülők.

Persze ez szélsőséges példa.

Ezt több szempontból elemezhetjük.

Az egyik szempont az , ahogyan azt már valaki előttem is írta, hogy van egyfajta kompenzálás mindkét típusú gyerek részéről, tehát a nélkülöző, alacsony képzettségű családok gyerekei épp a hátrányos helyzetük miatt igyekeznek a skála másik végébe eljutni, míg a tehetősebb, sikeresebb családok gyerekei hajlamosak elkényelmesedni , mert nem érzik annyira az érvényesülési szükség terhét.

Mindez pszichológiailag végeláthatatlan időkig elemezhető , viszont a lényeg az, hogy az már általánosítás, ha valaki leragad adott példánál.

Tehát az , amit én feljebb írtam, az csak egy példa. Nem érvényes mindenkire és éppen ezért nem kell általánosítani.

Ahogyan ismét valaki más írta előttem, ennek az általad írt példának van elég ellenpéldája is, mert sokszor a hátrányos családok gyerekei kezdenek el drogozni, zülleni, leépülni , stb . , míg a jól szituált családok gyerekei fejlődnek, tanulnak és képzik magukat.

Tehát mindkét végletet figyelembe kell venni, különben nem kapsz reális képet arról , ami valójában van.