Nektek mi a véleményetek erről (sírgondozás és halál utáni dolgok)?

Az vagy, akivé az őseid által váltál, lettél!

A génjeidben őrzöd az ősök génjeit, gondolkodásodban az általuk beléd-nevelt gondolkodás-módot, a te igazságod az, amit őtőlük (szüleiden keresztül) örököltél, amit neveltetésed során igazságnak, erkölcsi normának stb. stb. beléd neveltek.

Az vagy, amit szívedben érzel szeretetet, megbecsülést, tiszteletet, hasonlókat.

Azzá váltál amit generációkon keresztül hoztál magaddal, és tudd, ha nem változol, te magad is ugyanezt fogod továbbadni a következő generációnak.

Sajnállak téged, és sajnálom szüleidet, sajnálom a leendő gyermekeidet.

Ha már szeretet nincs benned, akkor legalább az őseid iránti tisztelet, megbecsülés lenne jelen gondolataidban, érzelmeidben. De ahogy elnézem, sehol semmi!

Az a véleményem hogy kb annyi értelme van mint a karácsonyfának,kidíszítünk egy halott fát...

Itt ugyanez a helyzet csak egy emberi maradványokkal teli gödör felé pakolt földre odabiggyesztett márványlapra pakoljuk a gazokat.Tök értelmetlen az egész.

Az emlékek bennünk vannak,és ez a lényeg,a többi már csak hagyomány,és azért csináljuk hogy megfeleljünk másoknak...már megint,csak ezért.

#1

Te hogyan szűrted azt le, hogy a kérdezőben nincs szeretet? És azt hogyan sikerült kitalálni, Sherlock, hogy nem tiszteli az őseit?

Még egy kérdés: Az őseinket csak úgy lehet tisztelni, és megbecsülni, hogy órákon át állunk a sír felett, mécseseket gyújtogatva?

Ettől esetleg visszajön az elhunyt hozzátartozó, vagy mit vársz?

Megjegyzem, minden évben részt veszek az évenként tartott, nagycsaládi temetőlátogatáson, és mindenhol gyújtok mécsest, de egyeltalán nem érdekel a dolog spirituális része, sem pedig a tiszteletadás. Azért megyek, hogy megemlékezzek azokról, akiket ismertem, és történeteket hallgassak az ő fénykorukból.

Azt kérdezi, mi a véleményem a sírgondozásról ....

Teljesen mindegy, visz-e virágot, hogyan emlékszik vagy nem emlékszik rájuk vissza, stb. stb.

A sírhely, ahol az ősök maradványai, csontjaik vannak, az iránt érezni kellene minimum annyit, hogy minden évben odafigyel arra, hogy gondozott legyen! Ne lepje el a gaz, a dudva, stb. stb. A sírgondozás abból áll!!!!!

Lehet félremagyarázni, lehet így nov. l-én bármit tenni vagy nem tenni, mindegy hogy visz-e virágot, koszorút, stb. stb.

De gondozni, hogy a gaz ne lepje el, hogy aki akar, az tudja, hova kell mennie, mert egyáltalán a sok dudva között, ami egyébként belepné, látszódjon, hogy ott a sír!

A kérdező lehet hogy nem erre gondolt, de ezt kérdezte és én erre válaszoltam.

És ha valakiben még annyi tisztelet és szeretet sincs az ősei iránt, hogy legalább a sírhelyüket rendbe-tartsa, akkor abban az emberben nincs semmi érzelem!!!!

Az, hogy tavasztól őszik esetenként körbejárjuk a szülők-nagyszülők sírjait, kiirtjuk róluk a gazd, elhorduk a szél által odahordott szemetet, a kisvirágot amit oda-ültettünk, ha kell pótoljok, vagy éppen meglocsoljuk stb. stb. Ez a gondozás, amelyet a kérdező kérdez!

És az, hogy nov. l-én valaki visz-e virágot, koszorút, mécsest, stb. vagy nem, azt mindenki maga dönti el, de az nem a sírgondozás, hanem a megemlékezés, és az teljesen más dolog!