Ti miben találtátok meg önmagatokat?

mindig is tudtam h vmi hiányzik az életemből...míg nem volt internet.

aztán eljött ide is a technika, meg a gugli, és rátaláltam a horgolás, ruhakészítés oldalakra.

Megnyugtatlak, 19 évesen semmi, de semmi nem motivál.. Ezt szerettem volna elkerülni, hogy bekerüljek én is ebbe a nagy körforgásba, amibe szinte minden felnőtt ember benne van. Ez a felkelek, dolgozok, haza megyek, alszom. Másnap ugyanez. Szabadnapon meg a hét fáradalmainak kipihenése.

Szóval én még most sem tudom, mit kezdjek az életemmel és hogy meddig tudod ezt így csinálni. Mert konkrétan munka mellett szinte semmire nincs időm, ha meg nem dolgozom, akkor meg fáradt vagyok és nincs kedvem semmihez. Utálok reggelente felébredni, mert tudom, hogy minden nap ugyanolyan... semmi boldogság!

2-es miért gondolod, hogy esélytelen? Nem az.

Kérdező nem hiszem, hogy minden hobbit kipróbáltál már, ami létezik. :) Én például szeretek festeni, rajzolni /ezt mondjuk gondolom kipróbáltad/, írni, olvasni. Az írás alatt regényeket értem, de írhatsz akár blogot is bármiről. Sajnos otthon órákat töltök a nettel, ezt nem ajánlanám neked.. Aztán próbáld ki a jógát, harcművészeti sportokat. Semmiképp se fogyókúrázz, ha az az éheztetést jelenti. A diéta, napi háromszori evéssel is lehet fogyni. Ezt próbáltam, de abbahagytam, mivel közérzetem esett. Ez másokkal is így van, ezért szoktak diéta/fogyókúra alatt depresszióba esni. Nekem a legfőbb célom az, hogy Los Angelesbe juthassak, ezért hajtok annyira idegen nyelvből és úgy minden másból. Találj ki egy célt, akár rugaszkodj el és álmodj olyat, ami szinte lehetetlen és higgy benne. Ha hiszel, minden sikerülhet /ez elég nyálas lett/.

Szemely szerint a zeneben, az eneklesben talaltam meg onmagam.

Tanacsolnam, hogy a boldogsag motivaljon. Te tudod a hozza vezeto utat... :-)

Ez egy ilyen kaotikus időszak, amelyben mindenki igyekszik egyenesbe kerülni és megtalálni a helyét a világban. Bár ez a keresés sokaknak még felnőttkorban sem ér véget, ráfogsz jönni ugyanis, hogy az emberek nem egyformák és az élet szakaszai nem szabályszerűek mindenki számára, mindenki egy egyéni tempóban halad és a maga módján bontakozik ki. Ez érvényes rád is és érvényes másokra is.

Az csak nagy vonalakban igaz, hogy X életkorban megtalálod a célod, Y életkorban megházasodsz és Z életkorban gyerekeid lesznek. A valóság az, hogy az élet ennél sokkal szerteágazóbb, folyamatosan fejlődünk, folyamatosan változik minden, állandóan új célokat tűzünk ki magunk elé, különböző utakra lépünk, új problémáink adódnak ,stb.

Hmm, tinédzser korban nem az kellene legyen a gondod, hogy nincs motivációd vagy érdeklődési köröd, inkább az kellene fejtörést okozzon, hogy miként oszd be az idődet a sok tevékenység között, amelybe belefoghatsz. Én például a kamaszkorom elején még órarendet is készítettem magamnak a szabadidőmre nézve, mert annyi minden volt, amivel leakartam foglalni magam, hogy biztos akartam lenni benne, hogy semmit se hagyok ki.

Neked is ezt kellene tenned ( az órarend persze elhagyható :D ) , mert túl fiatal vagy ahhoz, hogy problémákon törjed a fejed és egyedül merengjél a dolgokon reggeltől estig.

Akármilyen gondod is van, 5 év múlva már jelentéktelennek fog tűnni számodra – éppen ezért kár elpazarolnod az idődet; a kamaszkori évek azért vannak, hogy az ember mindent kipróbáljon, jöjjön rá mit szeret, mit akar, miben tud kiteljesedni, mit akar csinálni később az életében, mivel akar foglalkozni évek múlva, stb. , de mindehhez szükséges az, hogy elkezdj élni most, mert sosem tudhatod mi vár rád holnap.

Ráadásul a kamasz évek nagyon gyorsan elszállnak, minden pillanatot úgy élj, hogy soha nem kapod vissza őket.

Gondok vannak, de mindig is lesznek. Éppen ezért értelmetlen azt mondani, hogy azért nem tudod élvezni az életet , mert gondjaid vannak – persze a felnőttektől nagyrészt csak ezt a példát lehet venni, de neked ennél ügyesebbnek kell lenned.

Az életben mindig vannak problémák, mindig voltak és mindig lesznek. Az okos ember ennek ellenére is megtudja találni a módját annak, hogy boldog legyen.