Aki tényleg öngyilkos akar lenni, az nem beszél róla?

Nekem az egyik haverom beszélt róla előtte hogy elege van már mindenből és felakasztja magát vagy felvágja az ereit, de eddig nem tette meg és mi hülyék amikor tényleg láttuk hogy idegileg odavan akkor is ugyanezt mondta de senki sem vette komolyan. Rá 3 nappal később jött a hír hogy bevitték a kórházba mert begyógyszerezte magát, amit túl élt persze de 2 hónapig a pszichiátrián élt, és nem sokkal később amikor kiengedték jó volt nála minden de utána 1 hónappal később megint ugyanazt csinálta, az összes neki felírt gyógyszerét bevette és jó sok pálinkát ivott rá, egy teli kád hideg vízbe hogy ha rosszul lesz és eszméletlen akkor biztonság kedvéért fulladjon meg ha nem sikerülne. És sajnos ez tényleg így történt írt is egy búcsú levelet amit a szülei csak jóval a temetése után találtak meg az is úgy elvolt rejtve hogy direkt találják meg minél később, és mindent leírt még azt is hogy direkt dugta el úgy a levelet, és már 1 hete próbálkozott vele csak nem merte meg minden. És azt is leírta hogy mit miért meg hogyan meg minden.

Aztán egyik rokonom is ugyanezt csinálta majdnem ő felakasztotta magát a padláson de ő csak 1 kis cetlit hagyott maga után a zsebébe amire az volt leírva hogy elege van mindenből és véget vet az életének és azt is odaírta hogy ne temessék el ne költsék erre a pénzt hanem égessék el és szórják szét valahol. Persze hamvasztották mert mégis csak ez volt a kérése, de nem szórták szét, hanem az urnát eltemették az apja sírjába.

Szóval van aki írja vagy mondja és van aki nem.

Anyira nem könnyű ám kivitelezni az ilyesmit.

Alapvetően kétféle ember csinál ilyet, akinek tényleg nincs már semmi kilátása az életre, és az aki mentálisan nem okés.

Az utóbbi egy-két tisztább pillanatában igenis fog segítséget kérni, mert érzi hogy beteg, de időnként az agya nem funkcionál teljesen racionálisan. Ez is egy kémiai reakció, ha helyreáll az egyensúly, minden újra rendben lesz, és nem is érti hogyan láthatta annyira sötétnek a világot pár hete vagy éve. De ettől függetlenül a torz szemüvegen át nézve a világot egy hullámvölgy alján simán egy szó nélkül is kárt tehet magában. Az ilyen embert meg lehet és meg is kell menteni.

A másik típust csak megalázod vele ha lebeszéled. Vegyünk pl. valakit, aki biztosan tudja, hogy X év alatt szobanövénnyé fog leépülni, állandó fájdalmai lesznek. Ehelyett inkább elrendez mindent, és becsukja az ajtót méltósággal.

De igazából mindkettő beszél róla. Csak nem felétlen verbálisan.

Nem csak szavakkal lehet kommunikálni, de testtartással, arckifejezéssel, csöndességgel vagy épp túlzottan vidám, hangoskodó viselkedéssel, aktivitás hiányával...

Szerintem embere válogatja. Nekem pár ismerősöm akasztotta fel magát, nem volt semmi jel, sem búcsúlevél, egyik sikeres is volt. Volt gyengébb idegrendszerű és alkesz is.

Aki búcsúleveleket irkál vagy jeleket hagy, az szerintem segélykiáltásnak szánja, van, aki direkt úgy rendezi, hogy megtalálják időben.

Aki biztosra megy, annak sikerül is, pl. otthontól távol intézi, eltervezi. Lehet, hogy megváltozik a viselkedése, de nem tudatja konkrétan az öngyilkosságot, hogy mire készül. Pl. Ha elajándékozza a kedvenc dolgait és sok gyógyszer lenne otthon vagy kötelet vesz, akkor gyanakodnék.