Miért van az hogy minden nap nagyon rossz a kedvem? (többi lent) 21F

Van akinél később jön a kamaszkor :)

Megoldás:

1. leülni megbeszélni egy sör mellett

2. bizonyítsd is hogy nem vagy óvodás, próbálj önállóan gondoskodni magadról, a baráti köröddel tölts több időt, keress barátnőt, stb :P

3. nem hiszem hogy rosszat akarnak, ne fogd fel ilyen rosszul a dolgot, ha nem akarsz beszélni róla apró dolgokkal kezd, és lassan mutasd meg hogy mire van szükséged és mire nincs

Azért gondolom ha alapvetően elvárható dolgokat megcsinálsz és nem nem csinálsz olyat a lakásban, ami másnak nagyon rossz (pl. üvöltő nekik rossz zene), akkor olyan nagy gond nem lehet.

Az elvárásnál olyanra gondolok, hogy 21 éves létedre ne más tegye rendben a szobád, a szennyest kividd, netán szemetet levigyél, ne húzd a szád, ha leküldenek kenyérért, a tányért legalább a mosogatóig kividd...de ezeket úgyis tudod, netán szajkózzák is. Még fiatal vagy, de azért lehet, hogy szeretnék látni rajtad, hogy készítgeted fel magad arra az életre, amikor majd kirepülsz a családi fészekből.

Netán ha dolgozol, akkor adjál haza vagy néha vásárolj valamit, amit észre is vesznek vagy értékelnek.

A párom is idősebb 7 évvel a öccsénél, az öccse most 32 éves. Az öccsét komolytalannak találja, sose nő be a feje lágya. Bár albérletben lakik, van munkája, komoly barátnője, autója, mégis azt látja rajta, hogy még nincs a helyén. És szerintem rosszul látja. Hányan jutnak el önerőből idáig is? Elég nagy a korkülönbség, nem biztos, hogy a túlzó elvárások megalapozottak.

Nem vagy depressziós.

Foglald el magad valamilyen hobbival és nem lesz semmi bajod.

Szia! Az én idősebb testvérem is pont ilyen, komolyan én már megőrülök tőle! Szerencsére ő nem is itt lakik (még csak nem is Magyarországon), de még így is sírásig ki tud készíteni. Ezért nem is beszélek már vele. Hiába mondja, hogy ő jót akar, de így nekem nem tűnik annak.

Nálam mindig az megy, hogy elbsztam az életem, pedig basszus érettségi után egyetemre mentem, amit ki is jártam (igaz, hogy nyelvvizsgám az még nincs). És államvizsga után 1 hónappal már azon pattogott, hogy miért nem dolgozom??? Pedig olyan helyen élek, ahol nem hogy én nem találok munkát, de a több szakmával rendelkezők sem.

Ha angolt akartam tanulni, akkor azon pattogott, hogy inkább németet tanuljak, mert eddig is azt tanultam. Ha németet akartam, akkor meg azt mondta,hogy angolt tanuljak mert a némettel szart semérek. Korábban mondta, hogy miért nem gyakorlom pl a spanyolt? Amikor jelentkeztem egy ilyen tanfolyamra, egyből az ment, hogy mi a fenének? Fölösleges... szóval semmi nem volt jó.

Aztán folyamatosan azzal bsztatott, hogy miért nem keresek munkát, holott minden nap több órát ültem emiatt a gép előtt, de ugye mivel ő ezt nem látta, így azt gondolta, hogy nem is csinálom. (hiába mondtam, hogy de nézegetem az állásokat, azt mondta, hogy nem hiszi el).

Folyton mindenféle munkákat keresett nekem, hogy én menjek külföldre (nem értette meg, hogy van barátom, és nélküle nem megyek ki), akkor keressek itt,keressek ott, stb.

Az egyetemen az ösztöndíjamat ő akarta megszabni, hogy mire költsem. Amikor laptopot vettem, mert a suli miatt szükségem volt rá, ki volt akadva, hogy minek?? Az egész családdal összeveszett, mert a 150ezerből 50-et ő fizetett, 100-at meg én diákhitelből (csak erre vettem fel a hitelt). Egyébként meg sosem költöttem hülyeségekre az ösztöndíjam, telefonomat is abból vettem, azon is pattogott, hogy minek... Szóval el tudod képzelni.

Nem tudom a te testvéred ennyire durva-e, de az enyém már nagyon. Főleg amikor egy jó szava sincs már hozzám, szerinte én minden nap délig alszom (azért mert mikor 3 évvel ezelőtt itt lakott, így történt), de azért az mikor volt már? Azt hiszi, hogy egész nap gépezek és nem csinálok semmit, pedig nem így van.

Ezek után ha nekem itt lakna a tesóm, 100% hogy megpróbálnék minél előbb elköltözni itthonról!!!!!! Én ezt tudnám tanácsolni, mert ők nem fognak változni, hiába beszélsz velük!

Anyám is mindig megmondja hogy ezt csináljam, úgy csináljam, ezt vegyem fel, ezt mondjam, stb. És hiába beszéltem már meg vele normálisan, hogy nem vagyok óvodás, ne mondja meg mit tegyek, akkor is állandóan mondja.

Úgyhogy szerintem lépj le, sosem fognak hagyni élni, csak lerombolják az önbecsülésedet!!

8-as vagyok.

De ne változz meg, ha szerinted nem kell! Ne akarj mindennek és mindenkinek megfelelni, mert nem lehet! Az én testvéremnek semmi sem volt jó, mit kellett volna tennem?? Dolgozni, tanulni 3 nyelvet (hogy ne legyen kiakadva, melyiket tanulom vagy melyiket nem), vagy mit? De még abban is talált volna hibát...