Mesélnétek szép tapasztalatokat?

Hát ennek az eleje szomorú, de nem az a lényege.

Valaki feltett egy kérdést arról, hogy segítségre lenne szüksége beszéd írásában egy temetésre.

Csomóan azt mondták neki, hogy hazudjon szépeket.

Én leírtam neki, hogy pontosan hogyan tud szép és őszinte beszédet írni, és ennek nagyon örült és azt mondta, hogy sokat segítettem neki.

Egyik nap eldöntöttem, hogy kimerészkedem a csigaházamból, és hajlandó vagyok kapcsolatot kezdeni. Sok bátorságra volt szükségem hozzá.

Aznap három lány is felkeresett, és akartak tőlem valamit. Az egyikkel előtte csak néhány e-mailt váltottam (interneten keresztül!).

Az egyik tanítványomnál, Kittinél, aki most volt 4. osztályos, diszkalkuliát (számolászavart) állapítottak meg hivatalosan.

Azt mondták róla, hogy nem képes arra, hogy a számokat megtanulja, és sosem lesz képes megtanulni számolni. Valamint nyomatékosították szüleinek, hogy a gyermeket hagyják békén, ne nyüstöljék, és ne járassák külön tanárhoz, mert ezzel csak ártanak neki, és természetesen Kittit fel kell menteni matekból!

Kitti, kb. 3 hete jár hozzám, és bátran mondom, semmi gond nincs a felfogóképességével, és amit megtanulunk együtt, azt a következő órákon is ugyanúgy tudja: mind az elméletet, mind pedig a gyakorlatot. Úgy került hozzám, hogy összeadni nagyon nehezen, de kivonni egyáltalán nem tudott, a szorzás a rémálma volt, az osztásról pedig valami nagyon furcsa elképzelése volt! Hangsúlyozom, negyedik osztályos a kislány.

Most ott tartunk három hét után, hogy tud összeadni, kivonni, tudja, mi az a szorzás, (még ha az egész szorzótáblát még nem is tudja), osztás, és egyszerűbb műveleteket meg is tud csinálni.