Kellemes nyarat mindenkinek! Mik a terveitek idénre?

Egy kellemesen otthonos, mindemellett konzervatívan büdös híd alá költözöm minden cókmókommal és legyeket eszek. Majd, kis szerencsével, összebratyizok pár helybeli, leszakadt hipster palántával és megtanulok műanyag kukákon dobolni - a terveim közt szerepel, hogy kellő gyakorlás és pozitív visszajelzés után, az új bandámmal felélesztem a punkot, mint zenei stílust és letaroljuk a magyar zeneipart, kiszorítva ezzel a sok szappanbuborékos, nyálban tocsogó muzsikust! Elképzelem, amint átjár a fenséges, talpalávaló melódia és már látom magam előtt, ahogy az utcai koncertünk bombasztikus sikert arat, körénk száz fős tömeg verődik, az emberáradat kontrollálhatatlanul, magából kikelve ropja a táncot, aminek rejtélyes módon mindenki tudta a koreográfiáját, az öregek s fiatalok együt rúgják a port, a ribizlibokrok kéz-a-kézben riszálják a formás kis popójukat, mert mi szállunk, mi repülünk és a zenénk... a zenénk mindenkit magával ránt.

A méregdrága szükre öltönyös, morcona producer hetykén az elsötétített limuzinjának dőlve, szájában egy cseresznyeillatú szivart szopogatva, ritmusra tapsol, figyelve zenekarunk ténykedését. Ajkai elismerő mosolyra húzódnak. A mindent elsöprő, blasztos renomé kezdetét az énekesnőnk mikrofon mögé lépése - elbűvölő, szegecses bőr csizmájában - jelenti. Magávalragadóan rekedtes hangjával szinte révületbe ejti az embert, szabad, erotikus, megállíthatatlan, betörhetetlen, nem lehet menekülni előle; Az élet - minden gyönyörűségével és keserűségével - lüktet benne, minden egyes porcikája sugározza az erőt, sikít, hörög, nyög, elvarázsol! A mikrofonhoz egészen közel hajolva énekel. Tudom, érzem, hogy minden idegszálával arra összpontosít - magasan, egyre magasabbra, a sikolyig, a könnyekig!

Összes mozdulata, a torkából felszakadt szavak, a gondolatai, csak és kizárólag a zenéről szólnak, egyedül az egész világon. Csípőjét a vad ütemre mozgatja, majd térdre ereszkedik, és belevág a refrénbe.

A világ a lábaink előtt hever. A szívem a dob ritmusára lüktet, a gitár zokog, visít és vádol, zokszó nélkül, pontosan követve a vezére minden gondolatát, minden rezdülését soha szebben, soha igazabban; liheg, zihál, lassan talpra áll, voltaképpen megerőszakolja a mikrofonállványt. Félig lehunyt pillái alól feltekint, a verejték végigcsorog az arcán, a teste ívben megfeszül, és egy lélegzetvétel után már dalolja is a következő részt.

... Majd a szám hirtelen véget ér, egyetlen utolsó felütéssel. A gitáros úgy húzza le az akkordot, hogy az még sokáig zeng, belevegyülve a szilaj tapsba. Fejét előre hajtja, nehezen lélegezve áll.

tábor!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

csajok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

xDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD