Már nem tudom, hogyan álljak a dolgokhoz. (? )

Kedves kérdező! Az egy dolog, hogy mit gondol a környezet Rólad és más dolog, hoyg Te ki vagy valójában. A haramdik dolog pedig az, hogy Te a kettő között melyik oldalra állsz. :) Vagyis: úgy látom, igyekszel mások véleményének megfelelni, de saját magad belső énjét akkor sem tudod megtagadni. Tudod, ha mindenki mások véleményére adna, totál bekattanna, mert mindenki mást mond és egyébként is egyértékválságos világban élünk. A világ gyakorlatilag semmit sem tud ma jól megítélni, a fehéret simán feketének modnják és fordítva... én már rég szakítottam azzal, hogy adjak a világ véleményére (de persze a hozzám közelállók véleményét figyelembe veszem, de akkor azt se, ha azon látszik, hoyg nem igazi őszinte vélemény, hanem csak a világi értékválság hamis szövegei befolyásolják.)

Szóval: áll önmagad belső énje mellé, legyél saját magad védelmezője, mert saját magadtól úgysem tudsz szabaulni, saját magaddal ki kell békülni. A többiekkel szemben dönthetsz, hogy megbékélsz vagy küzdesz: önmagaddal viszont nem állhatsz harcban. Lány vagy, tehát az emberiség felét képviseled kapásból. A külsőd megítélésére abszolút nem kell adnod, mert a divat állandóan változik (és általában hülye szélsőségeket akarnak sulykolni ideális nőként, ami eleve egy baromság és egy őrült csapda.) A férfi-női szerepek pedig ma amúgyis válságban vannak, tehát itt megint nem kell a világi értékrendre adni, ugyanis ilyen jelenleg nincs! Egyszerűen tényleg nem tudja senki ma, mi az igazi férfi és női szerep, így nincs joga senkinek sem számotkérni semmit a másikon, leginkább arra kell töredekedni, hogy tud mégis egy férfi és egy nő önmagukban harmonikusn együttélni. (Természetesen azért vannak alapvető, kultúrától független nemi szerepek szerintem, de ezt hosszú lenne leírni, jelen szempontból talán röviden annyi, hogy egy igazi férfi pl. magától hazakísér egy nőt. Azért mert ő férfi a nő meg nő, itt nem kell tovább magyarázni, aki magyarázgat, akinek nyűg, az nincs tisztában alap dolgokkal.)

Ami meg a szakmát illeti: én nem vagyok mérnök, denem tudom, hoyg hány éves vagy és mennyi időd van mág szakmát váltani. Ha még van, akkor nyugodtan váltság olyanra, amit jobban szeretsz, ha viszont már nem akarsz annyit seggelni a könyvek felett, hanem inkább dolgoznál, akkor viszont butaság lenne kárbaveszni hagyni a márnöki tanulmányokat. Egyszerűen ezen belül találd meg azt, amivel te szívesen foglalkoznál. Minden szakma elég tág szerintem ahhoz, hoyg abban többféle ember is meg tudja találni a maga helyét. Nem feltétlenül az első melód lesz az ideális, de legalább elindulsz valamerre, van célod, hogy mivel szeretnél foglalkozni. Belső építész vagy technikatanár vagy a fene tudja, mi, Te biztosan jobban tudod ezeket. Röviden: kövesd csak nyugodtan önmagad belső vágyait (ami majd előbb-utóbb meg fogja találni az tat a külső világban is), mert önmagadat úgysem tudod lerázni... :)